részlet, egy a témával bővebben foglalkozó szövegkörnyezetből…

Képzeljük el, bekötött szemmel sétálunk a világban és egyszer csak utunkat állja egy nagy ismeretlen valami. Próbáljuk meghatározni vajon mi is lehet az, majd megnyugvással kijelentjük, ez egy oszlop. Megkerüljük, tovább sétálunk és most egy hajlékony gumicső szerűséget vélünk felfedezni, odébb lépdelve egy nagy legyező szerű levelet érzékelünk és kalandos utunk újabb állomásán valami kötélszerű dolgot találunk, aminek egy csomó van a végén. Befejezve felfedező körutunkat hátrálni kezdünk úgy húsz lépésnyit és levesszük a kendőt a szemünkről. Amit magunk előtt látunk nem más, mint egy elefánt 🙂 .

Sétánk során ugyanannak az egységes egésznek a más-más részletét érzékeltük, amelyek egymástól szinte minden jellemzőjükben különböztek (önállóságukban viszont, egészként érzékeltük őket), mégis minden különbözőségük ellenére, együtt alkotják az egészet. A harmonikus egész csak akkor létezhet, ha az azt alkotó részek, maguk is egészként értelmezhetőek. Ilyen formán, a rész maga is egész és az így létrejött egész, egy újabb rész.

Amikor elhatározzuk, valami újat fogunk tanulni, legyen az nyelv, zene, szakma, sport, vagy bármilyen egyéb tevékenység, azt általában azért tesszük, mert szeretnénk magunk is birtokolni azt a képességet (tudást), amely lehetővé teszi annak az egésznek (bár később magunk is rácsodálkozunk, hogy amit eddig egészként ismertünk az “csupán” rész 🙂 ) megalkotását, amit az adott tevékenység eredményeként hozhatunk létre.

Sohasem a részleteket látjuk ilyenkor magunk előtt, hanem a kész megvalósított (egész) alkotást. Amikor az elhatározásunkat tett követi és belevágunk az egész megismerésébe, akkor az oktatók azok, akik elkalauzolhatják a gyakorlót, az elébe táruló részek (részletek) sokaságának útvesztőiben. A tanulás és a tapasztalatszerzés folyamatában ezen részek megismerése az elsődleges feladatunk. Az oktató(k) és a megfelelő alapelvekre épülő oktatási módszertan egysége teszi lehetővé a tanuló (gyakorló) részére a megismert részterületek hatékony egymáshoz illesztését, az egymásra épülő tudás és tapasztalat folyamatos bővítését.

Az adott terület alapjainak a megismerése az első és legfontosabb feladatunk, hiszen ezen alapok milyensége döntően határozza meg az erre épülő tudás és tapasztalat minőségét valamint a további fejlődés irányát, ütemét és lehetőségeit. Ennek a résznek az elsajátítása ad lehetőséget a továbblépésre, az ide illeszkedő következő rész tanulmányozására.

Milyen érdekes is az a helyzet, amikor a bevezetőben említett elefánt különböző részeivel, azonos időben, különböző emberek ismerkednek, majd később az egész ismerete nélkül próbálják meggyőzni egymást az általuk tapasztaltak egyetemes igazságáról 🙂 . Teszik ezt magabiztosan, teljes hittel és meggyőződéssel, hiszen minden tudásuk és tapasztalatuk a saját igazuk érvényességét támasztja alá és igazolja vissza. Ebből következően a többiek tudásának és ismereteiknek kell hibásnak lennie, hiszen mindannyian egyazon időben, ugyanannak a dolognak a természetét vizsgálták, mégis teljesen másként érzékelték azt.

Megtanulhatunk sok-sok részletet, segítséggel vagy anélkül talán még megtalálhatjuk a részek közötti kapcsolatot is és egymásba, egymásra illeszthetjük azokat, ám anélkül hogy levennék a kendőt a szemünkről és eltávolodnánk a részletek sokaságától, nem leszünk képesek rendezni azokat és meglátni az általuk alkotott harmonikus egészet.

Most biztosan sokakban felmerül a kérdés: na rendben, de honnan tudhatjuk mikor szemléljük a részt és mikor az egészt, mikor kell levennünk a kendőt és eltávolodni (egyáltalán van-e rajtunk kendő), és ki fogja azt megmondani hogy amit tudni vélünk, az a dolog valós, igaz természete vagyis az egész megtapasztalása.

Úgy gondolom nem kell azon gondolkodnunk, hogy a részt az egésszel összevessük, mivel azok önmagukban, külön-külön és együttesen is értelmezhetőek, ezért felismerésük és meghatározásuk egymásból következő történések láncolataként jöhet létre. Ezek a történések pedig nem mások, mint a fejlődési szakaszok (utánzás, megértés, megélés) alatt összegyűjtött tudásunk és tapasztalataink összessége. Így hát, az oktató segítheti a gyakorlót a részletek megismerésében és összegyűjtésében, de a kendő meglétét valamint a megfelelő időt annak levételéhez és az eltávolodáshoz, minden gyakorlónak egyedül kell felismernie, megtennie és megélnie.

Az egyén egyedüli megtapasztalása okán nem lesz senki, aki megerősíthetné az egészként megélt élmények igazságát. Amíg azonban ilyen megerősítésekre van szükségünk és megélt igazunkat magunk is szeretnénk a társainkkal elfogadtatni, addig tudhatjuk, az egész, amit megismerni véltünk, egy újabb fontos részletként épül bele eddigi tudásunk alkotóelemeinek sokaságába 🙂 ; egy következő lépcsőfokként segítve bennünket az egész megismerésének folyamatában.

Nem várhatjuk el tehát oktatóinktól, hogy megmutassák számunkra az egészt, hiszen ez nem lehetséges. Nekünk magunknak kell eljutnunk odáig, hogy képesek legyünk felismerni azt. Oktatóink elénk tárhatják a részek sokaságát, segíthetnek felfedezni, megismerni és megérteni is azokat, de megélni csak mi magunk vagyunk képesek. Mindenki képes lehet bejárni ezt az utat, hiszen az egész megismerése számtalan módon és formában történhet. Különbözőségünk, eltérő képességeink és adottságaink okán más-más területen lehetünk képesek a részletek megismerésén keresztül az egész felismerésére.

Az út amit bejárunk, nem csak természetében lehet nagyon különböző, de annak hosszúságában is. Sőt, sokkal többen vagyunk olyanok, akik létükben folyamatosan az úton haladnak, de nem képesek felismerni sem a kendőt sem pedig a távolságot, ezért folyamatos haladásuk eredményeként elvesznek a részek egyre csak gyarapodó sokaságában.

Mit tehetünk hát? Amit teszünk, azt csináljuk teljes odaadással. Utánozzunk minden részletet pontosan, kérdezzünk minden esetben ha kétségeink lennének, gyakoroljunk…következetesen, kitartóan és sokat. Sajátítsuk el a részeket egyiket a másik után. Tanuljunk, szerezzünk tapasztalatokat. A tapasztalatok megszerzése és a tanultak megélése révén juthatunk el, a kendő felismeréséig, levételéig, a távolság létrejöttéig és a részek sokszínű kavalkádjának harmonikus egységebe rendezésével az egész felismeréséhez.

Jó utat és élményekkel teli utazást kívánok mindannyiunknak, a rész és egész soksávos körforgalmában 🙂 .