A Márti által kitalált ManóMenő Parti tavalyi első megrendezése kiváló hangulatban, sok-sok játékkal, finom sütikkel és innivalókkal, össznépi vizes csatában tetőzött. Idén sem adhattuk alább a színvonalat :), sőt még néhány újdonsággal is megleptük a résztvevőket.
Az időjárás a kérésünknek megfelelően alakult :), vagyis a szikrázó napsütés és a bőven 30 fok feletti hőmérséklet ideális környezetet adott az összes programunknak éppen úgy, mint a majdani vizes háború összes csatájának :D.
Kicsivel három óra előtt érkeztünk és a kocsiból kipakolást követően elkezdtük kialakítani a egyes program helyszíneket :). A sütis és ücsis asztalokat a hűvös épületben helyeztük el. Talán mondanom sem kellene mennyire finom sütiket és innivalókat halmoztunk fel igen komoly mennyiségben, de mivel szervesen hozzátartozik a nap krónikájához muszáj legalább említést tennem róla. Egymás mellett sorakozott az ínycsiklandó édes és sós sütik sokasága (ami kevés kivétellel házi készítésű volt :)) az ízletes gyümölcsös italokkal.
Szükségünk is volt az energiára és a folyadékra egyaránt (a végére igencsak elfogyott minden), hiszen ha csak jómagamat nézem, egészen biztosan nem futottam annyit az elmúlt egy esztendőben összesen, mint ezen a délutánon 🙂 Akik ismernek tudják a futáshoz fűződő személyes és szenvedélyes kapcsolatom 🙂 – azt szoktam mondani fusson az akit kergetnek 🙂 – hát ezen a délutánon pontosan ez történt velem :D.
Az udvaron, a kellemes árnyékot adó nagy gesztenyefák alatt rendeztük be a “kreatív”, barkácsolós asztalokat. Ez volt a nap egyik újdonsága és rögtön nagyon népszerű lett a gyerekek körében. Különféle “csipesz állatkákat” lehetett készíteni Márti segítségével. Ehhez szükség volt némi ügyeskedésre: kellett rajzolni, papírt formára ollózni, hajtogatni, színezni, majd mindezt ügyesen összeállítani, Márti pedig a ragasztó pisztolyával (merthogy nem csak vízipisztolyaink voltak ma :)) véglegesítette az elkészült alkotásokat. A gyerekek mellé természetesen a nagyobb gyerekek (szülők :)) is bekapcsolódtak a barkácsolásba és így egy közös élmény eredményeként jöhetett létre a sok katica, denevér, béka, pók sőt egyedi figurák is készültek (pillangó és méhecske).
A barkácsolással párhuzamosan zajlott a névadási ceremónia :). Minden gyerek kapott tőlem erre a délutánra, egy személyre szabott új nevet, amit igen kreatív rajztudásommal meg is jelenítettem a hozzájuk tartozó műanyag pohár oldalán (ha jóindulatú akarok lenni magam felé – már pedig miért ne lennék 🙂 – akkor azt írnám olyan barlangrajz stílusban helyeztem el a poharakra az egyedi azonosító neveket – pl. Lapos Harcibéka :)).
A Manó csapat oszlopos tagja Levi (aki néha még nehezen viseli hogy nem mindig ő győz mindenben és ennek hangot is ad :)), a mai napon töltötte be a hatodik életévét, amit többek között egy süni tortával ünnepeltünk meg a sok baráttal közösen. Ment a foci, a szivacslabdás ütögetés és a ragacslabdás dobálás is, de volt aki inkább ugrálókötelezett. Ekkorra már mindenki megérkezett aki előzőleg jelezte a részvételét (kb. harmincan lehettünk, bár sokan nem tudtak eljönni, volt akinek az évzáró vagy más családi program jött közbe) és a gyerekek már nagyon várták a vízi háború első csatáit :). Kiosztottuk a fegyvereket és elindultunk tölteni… majd elkezdtem futni… mert ugye kergettek :D.
Sok-sok csata volt egymás után (mivel szervezett módon történt az utántöltés is :)). Folyamatosan cserélgettük a fegyvereket és így a szerepeket is. Mindenki volt vadász és “célpont” is, ezáltal garantáltan senki sem maradt szárazon :). Miután mindenki úgy nézett ki mintha most szált volna ki az úszómedencéből, szünet és szárítkozás következett, ami alatt lehetett pótolni az elvesztett energia mennyiséget (süti, ücsi) és vissza lehetett térni a nyugisabb elfoglaltságok valamelyikéhez. Ezek közé tartozott a kincskereső játék is, amelynek a győztese először választhatott fegyvert a második felvonásban folytatódó vízi háború nyitó csatájában. A motiváció tehát igen csak adott volt :), szinte mindenki az általam csak “vízágyúnak” elkeresztelt nagy kaliberű és tárkapacitású óriás fegyvert szerette volna a magáénak tudni. Az említett fegyver valóban nagyon hatékonynak bizonyult a háború első félidejében, de volt egy komoly hátránya is :). Jellemzőiből adódóan (méret, tárkapacitás, súly, működtetéshez szükséges erő), azok manók általában pórul jártak akik ezzel kísérleteztek, mert a kisebb és fürgébb társaik sokkal eredményesebbnek bizonyultak :). A háború második félidejében sem lettünk kevésbé vizesek… :D. A mostani csatákban is mindenki győztesként ünnepelhette magát leginkább azért, mert nem volt olyan résztvevő aki ne lőtte volna ki legalább háromszor a teljes rendelkezésére álló vízmennyiséget (sikerrel) a legtöbbet futó és legnépszerűbb célpont felé… :D. Jövőre ismét megpróbáljuk döntésre vinni a dolgot :).
A háborút lezárva szárítkozás, energiapótlás, majd egyérintő foci és ragacslabda bajnokság következett (ebben nem találtan legyőzőre :)), és belekóstoltunk a csoportos ugrálókötelezés tudományába is :). A napi program egy igen érdekes versennyel zárult, amelynek neve össznépi papucslerúgó kupa :). A viadal neve hűen tükrözi a versenyszám lényegét, felkészülés…, nekifutás…, láblendítés…, és repül a – repül a papucs, illetve azok sokasága :D.
Mindenki kellemesen elfáradt a nap végére. Este nyolc körül, miután mindent rendben elpakolva hagytunk magunk mögött, indultunk haza, egy olyan nap után, ami bizonyosan mindenki számára adott pillanatokat és érzéseket, amelyekre sokszor és szívesen emlékszünk majd vissza, vagy jut majd csak úgy magától eszünkbe… :).
