A társadalom különféle jellemzőinek meghatározására, leírására, mérésére nagyon sok módszer áll a hozzáértők rendelkezésére. Tanulmányok és elemzések sokasága foglalkozik a társadalomban jelen lévő erőszak és ezzel összefüggésben a biztonság és az önvédelem témakörével.
Az erőszak egyidős az emberiséggel, a legtöbb ismert kultúrában jelen volt, napjainkban is jelen van és nagy valószínűséggel a jövőben is jelen lesz. A történelem minden korszakának (őskor, ókor, középkor, újkor) uralkodó civilizációi az erőszak eszközével (katonai, gazdasági, kulturális, stb.) voltak képesek a hatalmuk és befolyási övezetük kiterjesztésére, fenntartására; valamint idejük lejártakor ugyancsak az erőszak eszköze hozta el számukra a bukást, hogy aztán átadják a helyüket egy erősebb hatalomnak.
A történelem gyakori ismétlődésének legfőbb oka maga az ember, aki az írott történelem alatti időkben szinte semmit sem változott. Az ember fejlődése leginkább az egyre jobban használható és hatékonyabb eszközök megalkotásában nyilvánul meg. Így most is az erőszakot használjuk eszközként a hatalom megszerzéséhez és gyakorlásához, csak manapság nem kőbaltával rohangálunk, hanem robotokat és más egyéb eszközöket irányítunk gombokat nyomkodva egy karosszékből.
Az egyes kultúrák társadalmainak biztonság érzetét (vagyis az azokat alkotó személyekét) alapjaiban határozza meg, hogy az azt kiszolgáló erőszakszervezetek (katonaság, rendfenntartás, stb.) milyen sikerrel, mennyire eredményesen és hatékonyan képesek a feladataik ellátására. A különféle harci technikák és módszerek, természetes módon, a történelem folyamán minden esetben az erőszakszervezetek köré koncentrálódtak. Az újkort megelőző történelmi korokban a társadalmi berendezkedés okán, mindig voltak olyan rétegek és osztályok, akiknek a mindennapi életük természetes része volt, hogy élteket vehettek el, vagy éppen a saját életük veszett oda. A modern korban a demokrácia és a jogállamiság kialakulásával, az elvben mindenkire vonatkozó törvények már lehetőséget adtak a társadalom minden tagjának az önvédelemre.
A különféle harci technikák a modernkori társadalmakban is legjellemzőbb módon az erőszakszervezetekhez kötődtek. A 19. szászadtól napjainkig, a demokráciában élők biztonság érzete és az önvédelemre való igény jelentősen megváltozott. A társadalom jellemzőinek változása magával hozta a benne élők biztonság érzetének a változását is. A jelenleg zajló folyamatok azt mutatják, hogy a társadalom és különös képen annak egyes csoportjai, egyre agresszívebbé és erőszakosabbá válnak, amelyekkel az emberek a mindennapjaikban mind többször közvetett vagy közvetlen módon kerülnek kapcsolatba. Ennek következményeként az erőszakszervezetek után megjelent az igény az egyes emberekben a harci technikák ismeretére és a szükség szerinti hatékony alkalmazására; vagyis is az önvédelem képességére. Kezdetben csak egyes foglalkozások köré koncentrálódott a harci technikák oktatása és tanulása (pl. személy- és vagyonőr), a társadalom többi rétege számára megmaradt döntően hobbi és sport tevékenységnek a különféle harcművészetek és küzdősportok gyakorlása.
Napjainkra ott tartunk, hogy a társadalom minden rétegében találhatunk olyanokat, akik úgy érzik, szükségük van az önvédelem képességére. Kedvünkre válogathatunk a megszámlálhatatlanul sok és változatos lehetőség közül (európai, magyar, japán, kínai, izraeli, orosz, stb. módszerek, vagy akár speciálisan női önvédelem), amelyek azt ígérik és hirdetik, hogy a tanfolyamokon, szemináriumokon, valamint a tréningeken résztvevők birtokába adja az önvédelem képességét. Ma már, nem egyszer, konkrét igényként fogalmazódik meg a szülők részéről, hogy a gyermeküket, önvédelmet oktató klubba vagy tanfolyamra járassák. A jelenleg érvényes oktatási irányelvek is támogatják az iskolai küzdősport és önvédelem oktatást (a magam részéről a gyerekek önvédelem oktatásával nem értek egyet, de erről, illetve az ehhez kapcsolódó témakörről egy másik bejegyzésben bővebben lesz szó).
Az elmúlt harminc év információtechnológiai robbanása ismét közel hozta a hétköznapi ember számára az erőszakot, mondhatjuk, újra ott tartunk, hogy a mindennapok része (megtapasztalása) lett az erőszak. Ezt látjuk a filmekben, hírekben, játékokban, stb. és mivel egyre magasabb az ingerküszöb, ezért mindig fokozni kell a hatást, hogy a kívánt figyelem fenntartható legyen. Ilyen környezetben szükségszerűen jelenik meg az igény az önvédelemre.
A kérdés az, mindenki szert tehet-e hatékony önvédelmi képességre; és ha igen, létezik-e olyan harcművészet, küzdősport vagy akármilyen rendszer, ahol bárki, eredményesen alkalmazható tudást és képességeket sajátíthat el.
A különböző hirdetéseket, plakátokat, internetes információkat böngészve szinte mindenhol, mindenféle harcművészet, küzdősport, harci rendszer leírásában és jellemzői között megtalálhatjuk a mindenki számára elérhető önvédelem képességének ígéretét. Mondhatnánk tehát, semmi akadálya nem lehet a hatékonyan alkalmazható önvédelmi technikák elsajátításának a hölgyek és férfiak, vagy akár a gyerekek és gyengébb fizikumúak részére sem. Mielőtt azonban véleményt alkotnánk, vagy feltételek nélkül elfogadnánk igaznak a különböző csatornákból ránk zúduló információk igazságtartalmát, javaslom vegyük elő a józan eszünket és járjuk körül az önvédelem fogalmának, jelentésének és összetevőinek kérdéskörét.
Az önvédelem hétköznapi értelemben használt jelentéstartalma talán úgy fedhető le leginkább, hogy képesek legyünk a bennünket érő, vagy a környezetünkben tapasztalt erőszak és agresszió hatékony kezelésére. Ahhoz, hogy a fenti cél megvalósulhasson több összetevő együttes meglétének kell teljesülnie.
Rendelkeznünk kell,
- megfelelő technikai, taktikai, stratégiai tudással,
- a technikák működéshez szükséges fizikai paraméterekkel,
- a tanult módszerek hatékony alkalmazáshoz nélkülözhetetlen mentális felkészültséggel.
Ezek mellett, tudatában kell lennünk a hatályos törvények által meghatározott szabályozásoknak; a kötelességeknek, lehetőségeknek és korlátoknak (vagyis mit tehetünk, és mit nem).
A következőkben az egyes összetevők elsajátíthatóságát vizsgáljuk meg a legjellemzőbb források (küzdősport – harcművészet – egyéb harci (küzdő) rendszerek) szerinti bontásban.
