Nyomás alatt… (első rész)

Bejegyzés képe

részlet, egy a témával bővebben foglalkozó szövegkörnyezetből…

Se szeri se száma azoknak a kiadványoknak, könyveknek, írásoknak, tréningeknek, előadásoknak, és különféle tanfolyamoknak, kurzusoknak, szemináriumoknak, amelyek mind azt hirdetik és tanítják, miképpen élhet az ember boldog, kiegyensúlyozott és harmonikus életet. A harcművészetek és küzdősportok témakörében ugyanilyen szélesen szerteágazó az olyan tudásforrások kínálata, amelyek magukban hordozzák a gyors, sikeres, eredményes és hatékony tudás megszerzésének ígéretét. A bennünket körülvevő világot szemlélve életünk szinte minden területén megtaláljuk az áhított képesség, tudás, állapot, vagy bármiféle célul kitűzött dolog megszerzésének és birtoklásának a gyors, instant 🙂 módszerét.

A kínált portéka mindenki számára igen vonzó, hiszen nincs ember, akit ne lehetne megszólítani a birtoklás valamilyen formájának ígéretével. Ebből adódóan általában sikeresek az ilyen kiadványok, rendezvények és tanfolyamok. Sikeresek a szerzők, szervezők, előadók szemszögéből nézve, hiszen a sok érdeklődő, résztvevő, vásárló – mivel általában nem nonprofit dolgokról van szó 🙂 – megfelelő anyagi bevételt generál. Ez egyfajta igazolása is lehet az alkalmazott módszer hatékonyságának (hiszen sokan hajlandóak áldozni rá), de (éppen ezért) sok esetben üzleti vállalkozásnak sem utolsó :). Ugyanígy általában sikeresnek ítélik a résztvevők is, mert úgy érezhetik, a pénzükért cserébe olyan valamit birtokolnak a továbbiakban, ami a szerző vagy előadó által elmondott és jobb esetben bemutatott képességekhez vagy állapothoz juttatja őket. Úgy tűnik tehát minden rendben és mindenki elégedett…

Civilizáltnak mondott társadalmunk életritmusának folyamatos gyorsulása sok ember számára természetes módon hozza magával a „gyorsan élést”. Mindenkinek megvan a lehetősége gyorsan étkezni, barnulni, tanulni, sportolni, közlekedni, kommunikálni, érezni, szeretni, és úgy általában szinte bármit gyorsan megszerezni vagy megtenni (jelenkorunkban ennek majdhogynem csak az anyagiak szabnak határt). A civilizált társadalmunk körülményei és a rendelkezésünkre álló technológiai kütyük sokasága (a jövőnkbe mutató folyamatok jelei szerint ebben egy ideig nem várható lényegi változás) mind-mind segítségünkre van abban, hogy képesek legyünk minél több mindent egyre gyorsabban és eredményesebben (sokszor egymással párhuzamosan) megcsinálni, ami által hatékonyan és sikeresen élhetünk a mindennapokban (legalábbis a bennünket körülvevő társadalmi normák és elvárások mércéje szerint :)).

A vágyak és célok gyors beteljesülése ugyanakkor általában egy másik jellemzőt is magával hoz. A rohamtempóban megszerzett dolgok ugyanilyen sebesen képesek a semmibe foszlani. Ez egy természetes folyamat. Amire hirtelen szükségünk van, azt gyorsan megszerezzük, majd amikor már úgy érezzük nincs rá tovább szükség, vagy csupán eltűnik a motiváció és a lelkesedés, elengedjük magunktól. Ez a természetes folyamat ad lehetőséget arra, hogy mindig legyen elegendő üres „kapacitásunk” az új dolgok befogadásához.

A gyorsan élés, a jellemzőiből adódóan, bizony sok mindenkit képes megtréfálni. Számtalan olyan út is megjelenhet az emberek előtt, amely képes lehet elhitetni a rajta haladóval igaz természetét, miközben nem több egy csodálatos jelenségnél, amit délibábként ismerünk… :).

A délibábok sokasága az, ami olykor megnehezíti a valós utak útjelzőinek az észrevételét és ezáltal az út megtalálását. Paradox módon, leginkább mi magunk hozzuk létre a délibábok rengetegét, amikor azt gondoljuk, hogy a gyorsan megszerzett dolgaink minden körülmények között működőképesek lesznek, és bizton számíthatunk azok hatékony felhasználására. Az elért sikereink, a magunk és környezetünk folyamatos megerősítései tovább táplálják ezen érzésünket és az ebből táplálkozó hitünket.

Azonban mindenki életében eljön a pillanat, amikor megfordulhat velünk a világ…

Minden, szünet nélküli változásban van, és ez a folyamat mindenkinél szükségszerűen előidéz helyzeteket, amikor a változások olyan együttállásokat hoznak létre, amelyek okán az ember egyszer csak kívül kerül a számára ideális komfortzónáján. Megjelenik egy furcsa és legtöbbször kellemetlen érzés. Érezzük, hogy valami nem jó, talán tudni is véljük mi az, sőt lehet abban is biztosan vagyunk mit kell tennünk, hogy újra visszatérjünk a számunkra kellemes komfortzónába. A megjelent érzés egyre erősebben van jelen, valamit tenni kell – az ember nyomás alá kerül.

Amikor először kerülünk ilyen helyzetbe, mindenki gyorsan szabadulni akar a nyomás alól. Olyan reakció ez, mint amikor hirtelen futóhomokba téved a gyanútlan vándor, vagy a nem túl vízbiztos kerül olyan vízbe, ahol nem érzi a meder alját. Mindenki eszeveszett kapálózásba kezd, ami persze általában nem hogy javítana a helyzeten, hanem sokkal inkább rohamosan ront rajta, ez pedig tovább növeli a nyomást… A folyamat öngerjesztő, s mint ilyen, egyre erősödő intenzitással jelenik meg, a végkifejlete pedig minden esetben szükségszerűen ugyanaz… (jól jöhet ilyenkor valamiféle segítség :))

A gyorsan élő ember, nyomás alá kerülve, mi mást tehetne, mint azok közül az eszközök közül választ, amelyeket idáig gyorsan megszerzett és hatékonyan használni is tudott, hiszen ezek hoztak számára sikert és elismerést. Itt jön az első nagy döbbenet és rendkívül keserű felismerés: az ezidáig hatékony eszközeink rendre csődöt mondanak. Egyiket a másik után hívja segítségül a gyorsan élő ember, de mind hatástalannak bizonyul, a nyomás pedig nőttön-nő… Mi történik? – kérdezi, miért nem tudom úgy használni az eszközeim (eredményesen, hatékonyan, sikeresen, elismerésre méltó követendő módon, stb.), mint korábban. A válasz egyszerű, minden gyors dolog megszerzése és kívánt, megszokott, hatékony működése egy rendszeren belüli komfortzónában volt, most pedig merőben más feltételek vannak jelen.

A Formula 1 versenysorozat a most rendelkezésünkre álló lehetőségek, és a szabályok szerint megengedett technológiai eszközök csúcsa az autózásban. Nincs olyan autó, amely felvehetné a versenyt az F1-es gépekkel az F1-es pályákon. Ha azonban egy kissé hepehupás, göröngyös, infrastruktúra nélküli „utat” jelölünk ki versenypályának, nos ott bizony az F1 csoda még elindulni is képtelen lenne, és egy izmos Trabant is vígan akárhányszor körbeautózná :).

A megváltozott, az ideálistól merőben eltérő körülmények mellett egy másik alapvető és meghatározó összetevőt is felfedezhetünk.

Az F1 minden más autót felülmúló gyorsaságának a másik fő alkotó eleme, a minden egyes részegység végletekig specializált és tökéletesített rendszere, amelyek csak ebben a rendszerben és csakis ezen körülmények között, a nélkülözhetetlen infrastrukturális és kiszolgáló háttérrel egységben képesek a csúcsteljesítmény elérésére. Bármely részegység vagy összetevő tökéletlensége az hiba, ami az egész rendszer működését korlátozza vagy teszi lehetetlenné. Mindegyik elem csúcsteljesítménye a hozzákapcsolódó elemek csúcsteljesítményétől függ. Ebből a rendszerből elemeket kiemelni és más körülmények között alkalmazni, miközben ott is a korábban megismert csúcsteljesítményt várjuk el, egyszerűen nem lehet.

Nyomás alá kerülhetünk életutunk bármely területén. A nyomasztó érzés számtalan forrásból nyerhet bőséges és bizony sokak számára olykor kimeríthetetlen utánpótlást, ilyenek lehetnek például a (pár)kapcsolati, egészségügyi, lelki, vagy egzisztenciális okok, de persze ezeket vég nélkül sorolhatnánk. Bevetjük hát a korábban hatékonyan használt gyors eszközeinket. Azonban rögvest rá kell döbbennünk, hogy a komfortzónában jól működő emberi kapcsolatok legnagyobb hányada most nem, vagy nem úgy működik, ahogyan azt korábban megszoktuk. Már nem, vagy nem olyan módon vagyunk a rendszer részei mint korábban. Mi magunk most nem tudjuk hatékonyan segíteni a kapcsolataink teljesítményét (sőt), ebből a szempontból számukra feleslegessé váltunk, ezért elengednek. Ugyanúgy cselekszenek, mint mi magunk a korábban gyorsan megszerzett dolgainkkal.

Egymás után kapjuk a NEM-eket és elutasításokat (szerencsés esetben, de erről majd később), ami csak tovább növeli a nyomást. Nyomás alatt tapasztalhatjuk meg igazán, hogy a gyorsan szerzett „barátok”, „szerelmek” és bármilyen kapcsolat csak addig valósak, amíg a körülmények és a rendszer fenntartják azokat (a kölcsönös érdekek okán) csakúgy, mint a puszta világában megjelenő délibábot a rekkenő hőség. És legyen bármily kellemetlen ez a helyzet, de sokszor csupán ilyen áron adódik esélyünk felismerni életünk valós, igaz értékeit. Megláthatjuk a világot magunk körül délibábok nélkül. Most tisztán érezhetjük, hogy kik és mely kapcsolataink azok, akik a rendszer működésének érdeke nélkül is mellettünk állnak. Ők azok, akik akkor is ott vannak, segítenek, helyt állnak, ha kell áldozatot hoznak, amikor ahhoz semmiféle érdekük nem fűződik és közreműködésüket semmivel viszonozni nem tudjuk.

A legtöbb embernek általában nincs túl sok ilyen kapcsolata és az is jellemző, hogy sokan nem is tudják milyen értéket hordoz ez magában, ám a rájuk nehezedő nyomás képes lehet kitisztítani az érzékelésüket. Igaz kapcsolataink és kötődéseink nagymértékben hozzájárulhatnak a kialakult helyzet fel- és megismeréséhez, az olykor szükséges elviseléséhez és a megoldásához egyaránt. A megoldás eredményeként visszatérhetünk egy működő rendszerbe és az ideális komfortzónánkba. Abban azonban egészen biztosak lehetünk, hogy egy ilyen megjárt út után, a megélt érzések, élmények és tapasztalatok birtokában, már sem a rendszer, sem pedig a számunkra ideális komfortzóna nem lesz ugyanaz, mint ami korábban volt…

folytatás következik…

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>