Multiverzumos harcosokként kötelességünk minden területen fejleszteni a képességeinket 🙂 ; amikor pedig a szükség úgy hozza, szembe kell néznünk és becsülettel helyt kell állnunk az elénk tornyosuló kihívásokkal 🙂 . Az év végi szabadtéri fürdőzéseinken soha sem szűkölködünk a megmérettetésekben, de most valami olyan jött velünk szembe, amit csak úgy emlegettünk: “izé”… 😀 .

A szokásos időben megkezdtük a medence inváziós partszakaszának megszállást, és megtévesztve az esetleges konkurenciákat előőrsként megjelentek a cápauszonyos álcaruhában operatív munkát végző legkisebb ügynökeink (természetesen megfelelő felügyelet mellett) 🙂 . A terület, és minden fontos körülmény felmérését követően megkezdtük a beszivárgást, majd folyamatosan szélesítettük ki a hídfőállást. Tervszerűen zajlott minden így aztán rövidesen rendelkezésünkre állt a szükséges terület a vízben és a parton egyaránt 🙂 . Kipakoltunk mindent, majd nekifutottunk a mai legfőbb elfoglaltságunknak, a lazulásnak… 🙂 .

Lazultunk előre-hátra-fel és alá, meg úgy általában mindenfelé és bizony mondhatom remekül csináltuk 😀 . Közben jöttek-mentek a különböző hullámok a sós és édes sütemények végeláthatatlannak tűnő körforgásában, amelyek természetesen nem maradhattak megfelelő kísérő nélkül… 🙂 . Érkeztek így a különféle gyümölcspárlatok, durrantak a pezsgők, és aztán beütött az “izé” 😀 .

Jani barátunk aktív és termékeny építője a klubunk igencsak gazdag legendáriumának, és a mai alkalommal egy újabb fejezetet nyitott. Az “izé” elkészítése is hozzá kötődik (amelynek története szintén kapcsolódik a klub történelméhez 🙂 ), most pedig rajtunk tesztelte annak hatásait 🙂 . A bátrak azonnal igent mondtak a felhívásra, és voltak akiket kicsit biztatni kellett, de végül mindenki rápróbált; ez alól felmentést így kivételt, csupán a géperejű sárkányok vezetői vettek igénybe 🙂 . Majd el felejtettem, aki babakocsival volt az sem bátorkodhatott 😀 .

Nos, most már joggal kérdezheti a kedves olvasó, hogy mi is az az “izé”. Borzasztóan sajnálom, de nem fedhetek fel a nagy nyilvánosság előtt ily jelentős titkokat.  Annyit elárulhatok, hogy a független értékelő közönség előtt az alkotó többször is nekifutott a “jó”, mint minősítési jelző megszerzésének, de a “nem rossz”-nál nem sikerült tovább jutnia… 😀 . Nem lennék igazságos, ha nem ejtenék szót a karácsonyi beigli pudingos továbbhasznosításának sikeres demonstrálásáról, ami viszont mindenhol elégedett csámcsogást hozott magával 🙂 .

Így múlattuk az időt jó kedvűen beszélgetve egészen addig, amíg elkezdték leengedni a medence vizét, ezzel jelezve a mai szeánszunk rohamosan közeledő záróráját. No, de hamarosan itt a nyár és akkor visszatérünk… 🙂 .