Ebben az évben nem volt első bálozónk 🙂 , így csupa kipróbált veterán 🙂 készülődött 2015. június harmadik hetének közepe felé, hogy újra átéljék a Szikáncson ebben az időszakban működő különös természeti jelenség okozta élményeket 🙂 . E természeti jelenség sajátos időtorzulást okoz, mintha másféle homokszemek lennének az idő homokórájában 🙂 . Aztán itt van a már megszokott ember – növény transzformáció, vagy a robot mozgás effektus és még sok egyéb érdekes és különös dolog, de haladjunk csak szépen sorjában… 🙂 .
A szerdai nap, a beköltözéssel és az akklimatizációval telt. A kilenc táborlakó több mint fele, most is a sátort választotta pihenőhelyéül az előttünk álló néhány napra. Megérkezésünkkor szépen előkészített hely várt bennünket (lenyírt füves udvar, felszerelt konyha és élményfürdő 😀 , stb.), ám az időjárás nem volt barátságos hangulatban és ez így is maradt két és fél napon át.
Nagyon hűvös, esős idő fogadott bennünket így szükség volt az egyik sátor esővédelmét megerősíteni, amit a nomádok példás összefogással szakszerűen elvégeztek 🙂 . Kicsomagolás, berendezkedés, dojo előkészítés, helyzetjelentés a testi és lelki állapotokról 🙂 , majd este hat órakor megkezdtük a tábor első edzését. Ez hagyományosan szabad edzés szokott lenni, ahol nincs kötött edzés vezetés. Mindenki önállóan gyakorol azt amit szeretne, így adott a lehetőség a táborra való személyes ráhangolódásra.
Az edzést követő fürdés viszont a megszokottnál is nagyobb kihívást jelentett, ugyanis ekkor éppen olyan 12-13 °C lehetett, amihez élénk hideg szél és szúrós apró szemű eső is társult, egyszóval ideális élményfürdőzésben volt részünk a kerti slag megnyitása után 🙂 . Igazságtalan lenne, ha nem említeném meg, azt a jelentős komfort növelő tényezőt, amelyet a kerti slag végére felszerelt állítható permetezőfej jelentett… 😀 .
A nap végére tervezett sütögetést elhalasztottuk (most nem volt kedvünk az esőben kint ücsörögni 🙂 ), így a közösségi helyiségnek kinevezett teremben állítottuk fel a varázsasztalt 🙂 , amit körbeültünk és falatozni kezdtünk az előttünk lévő, energiában igencsak gazdag táplálékok széles választékából (és hogy haladjunk a korral 😉 , megkóstoltuk a hidegen sajtolt tökmagolajat is 🙂 ), miközben jó hangulatú beszélgetéssel múlattuk az időt… 🙂 . Ahogy az lenni szokott sok fontos dologról ejtettünk szót 🙂 , így gyorsan repült az idő, és jóval éjfél után kaptunk észbe, hogy sürgősen álomra kell hajtani a fejünket, mivel az előttünk álló csütörtök a „nullázó nap”… 🙂 .
Csütörtök reggel, mivel tapasztalt táborlakókról van szó, mindenki igencsak mérsékelten reggelizett. Általában néhány gyümölcs és keksz volt a menü a reggeli italok mellé 🙂 . Kilenc órakor megkezdtük az első edzésünket, ezzel elindult a „nullázó nap” eseményfolyamata… 🙂 .
A mindennapok rutinja és történései folyamatosan ellátnak bennünket megoldandó feladatokkal (család, munka, barátok, egészség, stb.). Amikor a gyakorlók megérkeznek az edzésre még mindannyiukban ott munkálkodik a „külvilág lenyomata” (tennivalók, határidők, problémák, megoldandó feladatok, valamint a hozzájuk kapcsolódó gondolatok sokasága – és még hosszan sorolhatnám…). A klub módszertana szerinti edzéseken ezekre nincs szükség, sőt egyáltalán nincs szükség semmilyen gondolatra. Itt csupán két dologra kell a figyelmet összpontosítani; arra hogy helyesen lélegezzünk és megfelelően használjuk a csípőnket. Még az olyan egyszerű dolgok is szükségtelenek, mint a számolás képessége, hiszen itt mindenből úgyis csak egyet kell csinálni… 🙂 .
A „nullázó nap” tréningjei olyan mentális állapotot hoznak létre a táborlakókban, ahol a gondolkodás igencsak energiaigényes folyamatához egész egyszerűen nincs elég „üzemanyag” 🙂 , nincs többé gondolat vagy analizálás, csak érzések és a pillanat megélése. Az ide vezető út nem könnyű, és bizony olykor fájdalmas (testileg és lelkileg egyaránt), de ide csak olyan jön aki itt akar lenni, így tisztában van a reá váró élményekkel (legalábbis azt hiszi… 🙂 ).
Az edzéseket követően kialakult a tábor megszokott ritmusa (edzés-alvás-kaja-pihenés és kezdjük elölről 🙂 ). A csütörtöki nap növényei estére igencsak nullázott állapotban üldögéltek (dülöngéltek 🙂 ) a vacsora asztal körül, és jó időbe (valamint sok folyadékba) telt mire megindult a kommunikáció valamilyen formája, még több idő után pedig a vacsora szertartása 🙂 .
Némileg beárnyékolta a napunkat, hogy az egyik társunk térde egy szerencsétlen mozdulat okán megsérült (szerencsére nem komoly sérülésről van szó), így a tábor további részében nem tudott részt venni.
A mentális és fizikai fáradtság egy bizonyos szintet elérve (ezt mi már jócskán túlhaladtuk) már nem hagyja a testet aludni, hanem folyamatosan éberen tartja azt, hogy aztán egyszer csak egy nagyon rövid átmenettel kikapcsoljon 🙂 . Ez esetben éjjel fél háromig szórakoztattuk egymást igen csak jó kedélyűen… 🙂 , miközben olyan szemléltető előadásokat is megosztottunk egymással, ahol egy bicska segítségével modelleztük és elemeztük ki a mozgásaink összetettségét… 😀 .
Pénteken a szokásos öt tréning helyett csak négyet tartottunk, mivel az éjszakai szabadtéri edzést a Mozgás Éjszakája programsorozathoz csatlakozva szombaton teljesítettük. A nap, regeneráló nyújtó tréninggel indult, majd technikai edzéssel folytatódott. Délután pedig a klub edzésrendje szerinti kezdő és senior edzések következtek. Több társunk is megérkezett, akik csatlakoztak hozzánk ezekre az edzésekre, így a szokásos létszámmal edzettünk. A kellemes fáradtság élménye most sem maradt el, volt tehát elegendő időnk a sütögetésre 🙂 .
A nap végére elállt az eső is és lehetővé vált a tábortűz felélesztése. Egymás után kerültek a parázsba a fóliába csomagolt finomságok, illetve a nyársra a szalonnák és más fontos összetevők… 🙂 . Közben megemlékeztünk arról kinek milyen volt az első alkalom…, mármint amikor letévedt hozzánk edzésre 🙂 , és többek között arról is szó esett milyen szürreális élményeket kaphatunk az edzések ajándékaként.
Az olyan, mindenkivel megtörtént, hétköznapinak számító látomások, mint a szemünk előtt mindenfelé szikrázó kis valamik, a hangyák háborúja, a fülben zúgó tenger, vagy az ott dobogó szív, esetleg a csőlátás, imbolygó tatami, stb. mellett, olyan különlegességek is előfordulnak, mint a Tom és Jerry rajzfilmből ismerős körbe-körbe repülő csicsergő madárka, vagy épp a vonat fütyülése… 😀 . Mondanom sem kell, jókat nevettünk a történeteken, és megint bebizonyosodott az, hogy nem kell az embernek ellenség, ha vannak barátai… 🙂 .
A szombat délelőtt technikai edzéssel telt (a szép napos időt kihasználva szabadtéren is edzettünk), délután pedig megtartottuk a záró edzést, amit mint mindig, annak a szellemiségnek rendeltünk alá, hogy ne vigyünk haza semmit, ami bennünk van azt adjuk ki magunkból… Ennek egyik jó eszköze a küzdőtréning 🙂 , amihez nem is fűznék túl sok mindent hozzá, elegendő csupán annyit írnom: életben maradtunk… 🙂 .
Bár az edzőtábor hagyományos tréningjei ezzel befejeződtek, a napnak korántsem volt vége, sőt most következett a bográcsos elkészítése. Néhány óra „magáhoztérési” 🙂 idő elteltével, megérkeztek tiszteletbeli klubtagjaink, Kati néni és Pista bácsi, akik most is irányították a bográcsos elkészítését. Nagy örömünkre szolgált, hogy további barátaink is csatlakoztak hozzánk, így aztán szép lassan harminc körüli létszámra gyarapodott a társaságunk.
A mai menü, paprikás krumpli füstölt kolbásszal, csülökkel és csipetkével elkészítve. Ennek megfelelően közösen nekiláttunk a pucolásnak, darabolásnak, szeletelésnek (hagyma, krumpli, paradicsom, paprika, hús, stb.) és közben a helyszínre érkezett sütemények sokaságából is szemezgettünk 🙂 . Jó hangulatban beszélgetve telt-múlt az idő, mígnem az elkészült finom bográcsos tartalma a tányérokba került. Az étvágyunkkal sem volt semmi probléma (a hozzá kínált finom savanyúság még segített is rajta 🙂 ), ezért mindannyian “embörös” adagokkal birkóztunk a vacsoraasztal mellett.
Gyorsan elrepült az idő és máris ott tartottunk, hogy el kellett kezdeni az éjszakai szabadtéri edzés előkészületeit. A tréninget követően összeszokott, olajozottan és hatékonyan működő gépezetként villámgyorsan összepakoltunk (néhány csepp eső is megérkezett), és kellemesen elfáradva tértünk nyugovóra. (az éjszakai edzésről külön hírben számolunk be)
A vasárnap az összepakolásról szólt. Elrendeztünk magunk után mindent, hogy úgy adjuk vissza a tábor helyszínét, ahogyan azt néhány nappal korábban megkaptuk.
Külön fejezetet kellene szentelnem, a sátorozó nomád tábor életeseményeinek elmesélésére, de reményeim szerint lesz olyan bátor táborlakó nomád, aki személyes élményein keresztül nyit majd ablakot és ad bepillantást az ott kialakult mikrokozmosz dimenzióspiráljaiba … 🙂 .
A táborunk minden pillanata az előzetesen meghatározott elvek szerint valósult meg, hiszen
mindenből csak egyet csináltunk,
csak az jött el aki itt akart lenni… 🙂 ,
és persze nem mutattunk gyengeséget 😀 ,
szerintem ez így lesz jövőre is… 🙂 .
. . .
ui.: köszönet, Zsoltnak és Józsinak, hogy lehetőséget adtak és segítették az edzőtáborunk megrendezését, valamint Kati néninek és Pista bácsinak a bográcsos finomság elkészítésében való nélkülözhetetlen közreműködésért.
. . .
