Igen, bennünket is elért a bevándorlási hullám 🙂 . A kialakult helyzetre alkalmazott taktikánk azonban egészen egyedi, mivel előzetesen mi mindenkit arra biztattunk és bátorítottunk hogy „jöjjenek csak jöjjenek” 🙂 … Azt azonban nem mondtuk, hogy akit becsábítottunk, annak komoly próbatételeket kell majd kiállni, és egy bő órán keresztül nem is eresztjük a megpróbáltatások hálójából… 🙂 .
A klubunk edzésrendje szerint az iskolai szünetekkel összhangban a gyerek csoportjaink munkája is szünetel. A téli szünet közeledtével hagyományosan az utolsó edzésen a gyerkőcökkel közösen csapdát állítunk az anyukák, apukák, tesók és minden hozzátartozó vagy barát elé, aki ilyenkor az edzőtermünk közelébe merészkedik 🙂 . Na jó, azért ez nem teljesen így van, mivel a korábbi felhívásunkban mindenkinek adtunk némi felkészülési lehetőséget…, ami ugye önmagában is egy csapda, hiszen ami ilyenkor itt történik arra nem lehet felkészülni 🙂 .
Előzetesen most is morfondíroztunk Mártival egy kicsit azon, hogy vajon egy alkalommal elférünk-e, vagy szét kell szedni a csoportokat. Igazából a csoportok szétbontása csak a végső kényszermegoldás lett volna, hiszen ilyenkor az egyik legjobb dolog az, hogy a legkisebb gyerkőcünktől az ifjú titánjainkig mind közösen vagyunk a tatamin. Az előzetes visszaigazolások mutatták, hogy jó néhány helyen iskolai vagy családi program miatt nem tudnak eljönni, és sajnos most is akadt egy-két betegeskedőnk is.
Gondoltunk egy merészet, és egy időpontot jelöltünk ki. Bizony ezen a délutánon már az edzés megkezdése előtt leizzadtunk, mivel láttuk az egyre csak sokasodó résztvevőket 🙂 . A gyerek csapataink mintegy két harmada jelent meg a hadszíntéren, méghozzá felnőtt szárnysegéd kíséretében, ez mindösszesen több mint harminc fő egyidejű tatamin tartózkodását jelentette.
Az edzés kezdetén természetesen a bemelegítésé volt a főszerep, senkit nem küldhetünk úgy a harci cselekmények sűrű közepébe, hogy ne kapná meg a megfelelő fizikális és mentális felkészítést 🙂 . Ezen a speciális edzésen külön komoly felkészítésnek vetjük alá az arc és hasizmainkat, hogy képesek legyenek minél tovább kitartani a folyamatos jókedv és nevetés próbatétele alatt 🙂 . És a helyzet egyre csak fokozódott… 🙂 .
Halásztunk, vadásztunk, raboltunk, kúsztunk-másztunk, támadtunk, védekeztünk, menekültünk, egymáshoz ragadtunk, mindenféle kihívásnak megfeleltünk 🙂 . A „bevándorlók” 🙂 , próbáltak takarékos üzemmódban működni, ám a gyerkőcök erre esélyt sem adtak, ezért igen gyorsan megjelentek az első izzadtság cseppek, majd a ruhák is kezdek átváltozni, és hamar elértük a dojo megszokott üzemi paramétereit, amikor is patakokban folyik a víz az ablakokról és a falakról… 🙂 .
Az ifjú harcosok szédítő tempót diktáltak, kézen – lábon, meg ahol épp sikerült megfogni 🙂 , húzták-vonták a „bevándorlóinkat” hogy most aztán megmutassák mi fán terem egy igazi közös játék 🙂 .
Nagyon jó érzés volt itt lenni és részese lenni ennek a nagy közös játéknak. Sokaknak nagyon nehéz a mindennapok rohanó világában megállni és körülnézni. Észrevenni és felismerni mind azt az igaz értéket, amely körül vesz bennünket; a gyermekeink, szüleink, barátaink létét, közelségét, mosolyát és érintését… Évről évre, minden alkalommal amikor itt közösen játszunk egy órácskát, ezeket a pillanatokat kapjuk ajándékba, amelyek kitörölhetetlen jó érzésként raktározódnak el a lélek polcain; és amelyek felbecsülhetetlen és olykor egyedüli segítséget nyújthatnak életünk nehezebb szakaszaiban…
Köszönöm mindenkinek!
jövőre folytatjuk… 🙂
ui.: A gyerkőceink edzései a megszokott edzésrend szerint január első hetében folytatódnak. A felnőtt csoportokban a hagyományoknak megfelelően soha nincs szünet („Edzés mindig van!” 🙂 ), és még előttünk áll a nagy téli megmérettetésünk is…
