Dacolva az időjárás viszontagságaival (ragyogó napsütés és térdig érő szél 🙂 ), a reánk leselkedő sütemények és itókák tengernyi áradatával, a gyógyvizes medence jótékony hatásaival, valamint a garantáltan egyedi hangulat valós veszélyével, húszegynéhányan gyűltünk össze, hogy mindezen kihívásoknak megfelelve, most se mutassunk gyengeséget… 🙂 .

Amikorra Mártival megérkeztünk már a csapat jelentős része a helyszínen volt, és elfoglalta, ellenőrzése alatt tartotta a medence azon területét, amelyet hagyományosan birtokba szoktunk venni ezeken a látogatásainkon 🙂 . A hídfőállást ráadásul azok a társaink alakították ki, akik az elsők között érkezve most először vettek részt a nyári strandos edzésünkön. Elismerő szavakkal méltattuk a szakértelmüket, helyzetfelismerésüket és bátorságukat, amivel minden előzetes információ hiányában azt a partszakaszt vették ellenőrzés alá, amely a legjobb lehetőségeket kínálja az előttünk álló program hatékony végrehajtására 🙂 – még az ellátmány depó kialakítására is lefoglaltak három, arra alkalmas nyugágyat 🙂 .

Minden a rendelkezésünkre állt ahhoz, hogy neki kezdjünk a napi programnak, amikor egy apró homokszem került a gépezetbe… , nem hoztunk poharakat 🙂 . A probléma megoldás és az improvizáció mindannyiunk nagy erőssége, így néhány perccel később, már az üdvözlő süti és a hozzá tartozó pezsgő járt körbe a medence általunk birtokolt területén 🙂 .

Nem kellett sok idő (csak némi süti meg itóka 🙂 ) és megkezdődött az Univerzum Tanács (UT) kihelyezett kongresszusa, amely most is tartott plenáris ülést; valamint kisebb munkacsoportokban is volt lehetőség a speciális témakörök mélységekbe és részletekbe menő kifejtésére, megtárgyalására 😀 . Titkokat természetesen most sem árulhatok el, de az mindenképpen sokatmondó, hogy olyan témakörök voltak terítéken, amelyek a kémia összefüggéseit boncolgatták, vagy a lét folytonosságának filozófiai megközelítéseit vették nagyító alá… és ezek voltak az egyszerűbb, könnyebb témakörök… 😀 .

A helyzet meg egyre csak fokozódott, amikor egy társunk erdélyi túrájának a zsákmányaként ismét az UT elé került egy, a székelyföldön házilag készített áfonya párlat… 😀 . Ettünk mellé kísérőnek egy kis sós sütit, aztán meg egy kis édeset, majd egy kis sósat, és némi édeset… Nos, ilyen mederben csordogáltak az események, amíg reánk nem sötétedett… 🙂

A napunk lezárásaként a sörhegyünket egy hívatlan vendég próbálta megdézsmálni 🙂 . Jó okunk van feltételezni, hogy a próbálkozónk már korábban is fogyasztott némi erjedt gyümölcs levet, másként nem igazán tudjuk elképzelni honnan gyűjtötte a bátorságát az akciója megindításához 🙂 .

Először óvatosan sunnyogva közelített, majd elvegyült, aztán egyszer csak megindult a megszerzett zsákmányával 🙂 . A szerencsétlen flótás nem tudhatta, hogy eme cselekedetével kihívta maga ellen a sorsszerű végzetet, amely az EVP-HK különítményének jelenlevő képviselőjének alakjában sújtott le reá 😀 .

A megtévedt bárány igen gyorsan menekülőre fogta, hogy ne kelljen számot adni a tettéről, de nem volt irgalom… 😀 . Más lehetősége nem lévén a víz alá merült, és ott bujdokolva próbálta túlélni a kellemetlen pillanatokat 😀 . Mondanom sem kell, mindannyian igen csak jó kedvel figyeltük az események alakulását, miközben persze biztosítottuk a megtorló vadászunkat a hátország teljes támogatásáról… 🙂 .

A csapatunkban olyan társaink is voltak, akik ebben az évben csatlakoztak a klubunkhoz, és a mostani volt az első alkalom, hogy a közösségünk valamilyen összejövetelén részt vettek. A ma megszerzett tapasztalatok birtokában, már lehet valami halvány elgondolásuk arról, milyen is lesz a következő edzésünk itt a strandon az év végén december 30-án… 🙂 .