Legalább annyira fáradtan jött ki az edzés vezetője (Márti), az első edzés után a dojoból, mintha egy haladó edzésen töltötte volna az előző egy órát :). A manók viszont nem nagyon akartak kijönni, volt aki el is sírta magát mert hogy van az hogy már vége van amikor ő még szívesen játszott volna krokodilosat.

Végig aktívan vettek részt a feladatokban, aki egy kicsit félénkebb, bizonytalanabb volt az először odaült anyához, vagy apához, de aztán csak megjött a bátorság, hiszen a többiek általános jókedve mindenkire nézve ragadósnak bizonyult.

Jártak a hegyek között és a fújó szélben sasokkal találkoztak, de láttak a mocsárban krokodilt és az erdőben sok-sok gombát. Kellett alagúton átkúszni, egyensúlyozni a ingoványban, elbújni a vadász elől, és még sokminden más fontos tennivaló akadt. Oly sok élménnyel gazdagodva jöttek ki a gyerekek a dojoból, hogy az öltöző attól volt hangos, hogy azonnal el kellett mesélni apának, anyának, mamának a bent történteket.

Márti pedig készülhet a következő Manó edzésre… 🙂