A ju jitsu a szamurájok földjéről eredeztethető, ők pedig nem csak a harci tudásban jeleskedtek, hanem más területeken is magas szinten képzettnek számítottak (pl. képzőművészet, versírás, kalligráfia, teaszertartás, stb.). Klubunk a mindennapjai során, az igazán gazdag történelméből származó sok nemes hagyománnyal él együtt, ezek egyik alap pillére a sokoldalú képzés; és mi más lehetne ennek legékesebb bizonyítéka mint a ManóMenő Parti… 😀 .

Az égiek ezidáig még bizonyára minden alkalommal mosolyogva néztek le ránk a messze magasból, ahogyan ma is, hiszen szikrázó napsütés és kellemes nyári idő várta a mai hagyományőrző foglalkozásunk résztvevőit 🙂 .

A harci kiképzés (illetve annak bizonyos része 🙂 ) az évzáró edzés után egy időre most szünetel 🙂 , ezért a mai napon más képességeink fejlesztése felé fordítottuk a figyelmünket 🙂 . A szokásoknak megfelelően rendkívül széles volt a lehetőségek tárháza, már-már a bőség zavarával küszködtünk 🙂 . No akkor nézzük mi mindenben próbálhattuk ki magunkat…

Kezdjük mondjuk a képzőművészettel, mint az egyik legelterjedtebb lovagi tudománnyal 🙂 . Nem vagyok biztos abban, hogy képes leszek mindent felsorolni, de legalább megkísérlem… Szóval lehetett készíteni képeket (különféle technikákkal) képkeretet, karkötőt, nyakláncot, baglyot, napocskát, virágokat, csigát, szívecskét, úszó kívánságlámpást, meg sok minden mást. Aztán lehetett festeni gipszfigurát, papírlapot, no meg embereket is… 🙂 , készültek is sorban a szebbnél szebb humán installációk 😀 .

A résztvevők és a környéken lakók nagy-nagy szerencséjére verset nem faragtunk és dalra sem fakadtunk 🙂 , de ezt pótoltuk no nem tánccal (bár ha elvonatkoztatunk, akkor akár annak is lehet nevezni a vizes harctéri mozgás improvizatív koreográfiáját 🙂 ), hanem sok-sok mozgással.

Az edzőterem minden kelléke rendszeresítve lett az ott zajló performanszok alatt, még pedig úgy, hogy a legtöbb esetben az eredeti funkciójuktól merőben eltérő szerepkörben váltak a történések kiszolgálóivá 🙂 .

A délután folyamán a résztvevők energia felhasználása komoly méreteket öltött, emiatt folyamatos utánpótlásra volt szükség. Természetesen ez a feladat sem ért bennünket felkészületlenül, mivel mindenki hozott némi enni-inni valót, amit aztán jó hangulatban, közösen elfogyasztottunk. Most sem volt elég a kapacitásom, hogy mindent végig kóstoljak, de két sütit mindenképp meg kell említenem. Általános dicséretet kapott a villámgyorsan készült csokikrémes piskóta, és a zserbó, amelyet nem kis meglepetésünkre az egyik apuka követett el 🙂 .

Ilyen módon repült velünk az idő, amikor is megérkezett körünkbe az immáron visszatérő vendégként köszöntött lufihajtogató bohóc. Készült sok szép virág, és állatfigura, de a harcos énünk csakhamar újra a felszínre tört, minek hatására egyre több lufikard jelent meg a kezekben 🙂 . És ha már kézben (nem ritkán mindkettőben 🙂 ) van a lufikard, hát nosza használjuk is azokat 🙂 .

No innentől kezdve egy kíméletet nem ismerő lufikard csata bontakozott ki pillanatok alatt, amivel párhuzamosan a bohócunknak is át kellett állni a haditermelésre, de még így is alig-alig győzte a megsemmisült harci eszközök pótlását. A csata előrehaladtával a kardok mellett megjelentek a harctéren a buzogányok, balták, és harci csákányok is, amelyek felhasználása tovább szélesítette a már eddig is meglehetősen kreatív harci technikáinkat 🙂 .

A száraz csatát követően megkezdtük a felkészülésünk a vizes háború következő felvonására. A lufikardokat és baltákat felváltották a félelmetes hírű modern távolsági fegyverek a vízipisztolyok és puskák, valamint a rettenetes eláztató erővel bíró vízi bombák sokasága; a ruházatot pedig speciális műveleti-taktikai szerelésre (fürdőruha 🙂 ) cseréltük 😀 . A fegyver váltással együtt változott az alkalmazott taktikai eljárás is, ám így is sokszor kialakult az a sajátságos helyzet, amikor vízipisztolyokkal vívunk közelharcot 😀 .

A sokmenetes harcok végére semmi és senki sem maradt szárazon 🙂 , így amikor végül vízszünetet hirdettünk, ázott madárkaként álldogáltunk a melengető napsugarakban szárítkozva.

Előzetesen úgy terveztük a szárítkozás után szép lassan összepakolunk és hazatérünk kipihenni a délután fáradalmait, ám ekkor nem várt, de ugyancsak örömteli eseménynek voltunk tanúi 🙂 . Fellángolt ugyanis szinte mindenkiben a művészi alkotási kedv, ezért újra munkára fogtuk az ollókat, ragasztókat, no meg persze a kezünket és a fantáziánkat. Azonban amíg délután a gyerkőcök voltak többségben az alkotókat tekintve és a szülők a segítő kezet jelentették, addig a vízi csata után maguk a szülők váltak művészekké és készítették a szebbnél szebb remekműveket 🙂 .

Köszönöm mindenkinek a jó hangulatot a finom sütiket és persze a sok-sok találatot a lufikard-, valamint a vízi csaták sokaságában 😀 .

Találkozunk jövőre ugyanitt, kb. ugyanekkor 🙂 .

Akinek ideje, energiája engedi és kedve is úgy tartja, tartson velünk a klub nyári programjain, amelyek előzetesen a következők: (az esetleges változások a honlapon követhetők).

A Mozgás Éjszakája – 2017. június 16. péntek

A sötétség leple alatt az élő Tiszához… 🙂 – 2017. június 17. szombat

Messze van Ópusztaszer?  🙂 – 2017. július 08. szombat

Akivel pedig nem találkoznánk, annak szép nyarat és jó pihenést kívánunk, találkozunk szeptemberben!

Az első edzések időpontjai:

Gyerek csoport: 2017. szeptember 11.

Ifjúsági csoport: 2017. szeptember 12.

Manó csoport: 2017. szeptember 13.

(változás esetén az aktuális információk a honlapunkra időben ki lesznek írva és Facebookon is megosztásra kerülnek)