Az év egyik legjelentősebb próbatétele jött el ezen a kellemesen meleg 🙂 (kb. 35 °C) kora nyári délutánon. A ManóMenő Parti olyan kihívások elé állítja a résztvevőket, amelyeket semmikor sem lehet félvállról venni. Gondoljunk csak bele, milyen veszélyeknek teszi ki magát az, aki polipot kezd gyártani, vagy vándorló kapuval ellátott szabályok nélküli „fociban” vesz részt, esetleg cseresznyemaggal lövöldözik, és az is lehet, hogy mindeközben tokától-bokáig teljesen elázik, ám ez még messze nem minden… 🙂 .

A gyerek csoportok nyári szünet előtti utolsó megmérettetése a ManóMenő Parti, ahol jó hangulatban teszünk-veszünk, alkotunk, játszunk, beszélgetünk, eszünk-iszunk, és persze ami mindig a legfontosabb, a végére csurom vizesek leszünk 🙂 . A mai verőfényes szombat délutánon a hozzánk járó gyerkőcök kb. fele jött el, a többiek jellemzően valamilyen családi program (ballagás, kirándulás, stb.) miatt nem tudtak velünk lenni.

A helyszín ezúttal is a korábban már jól bevált „kis tanya” volt, ahol minden feltétel adott (medence, trambulin, nagy füves terület, terepakadályok, búvóhelyek és fedezékek, stb.) a vidám időtöltéshez. Délután háromra volt kiírva a kezdés és ennek megfelelően érkeztek is szépen sorjában a résztvevők. Mindenki szemében ott volt a huncut csillogás, amikor a teljesen feltöltött medence mellet sétáltak el… 🙂 .

Ahogyan nőtt a létszám, azzal megegyezően gyarapodott az ellátmányuk mennyisége és a választék sokszínűsége is. Már megszokhattuk, volt minden mit csak kívánhattunk. Roskadásig telt az asztal a finom házi süteményektől, itókáktól, és gyümölcsöktől; a folyamatos utánpótlásnak köszönhetően pedig valóban úgy tűnt, mintha egy varázsasztalka teremtené újra és újra a rajta lévő finomságok sokaságát 🙂 .

Az első érkezők segédkeztek az utolsó simítások elvégzésében (egy kis söprögetés, meg a kreatív asztalon lévő helyek és eszközök elrendezése). A mai alkalommal is több programmal készültünk, amelyek között voltak időszakosak, és olyanok is amiket egész délután folyamatosan lehetett csinálni. Ilyen volt például a kreatív asztal, ahol sokféle jópofa dolgot lehetett készíteni Márti útmutatásával. Ügyes kezek forgatták az ollókat, ragasztókat, kapcsozókat, lyukasztókat, stb., aminek eredményeként új életre keltek a színes kartonlapok, a használt pólók, az üres PET palackok, vagy a hungarocell golyócskák. Egymás után születtek a szörny könyvjelzők, polipok, vagy épp fűfejek… 🙂 .

Mellette lehetett trambulinozni, labdázni (tollas, frizbi, bumeráng, stb.) aszfaltkrétával rajzolni, fürdőzni a medencében, stb., és így telt az időnk egészen addig, mígnem elhangzott a felhívás: lehet kincset keresni 🙂 . Mint felbolydult méhkasból kirajzó méhecskék, úgy repültek a szélrózsa minden irányába a szorgos gyűjtögetők, hogy minél több kincset leljenek az udvar különféle zegjeiben és zugjaiban 🙂 . Nem csak úgy gyűjtögettek ám, hiszen volt egy keretszám, amelyet elérve, valamilyen jutalom lett kilátásba helyezve. Így aztán komoly logisztika és cserebere vette kezdetét, ahol a szemfülesebbek, gyorsabbak vagy kicsit ügyesebbek örömmel segítették társaikat az előírt kvóta teljesítésében. Furcsamód itt inkább a nagyobbacska manók szorultak a kisebbek segítségére… 🙂 , de aztán a sok szorgos kéz és az összehangolt csapatmunka eredményeként mindenkinek összejött a megfelelő számú kincs, így jogosan várhatták az érte járó jutalmat. Márti térült-fordult, és máris előkerült a batyujából a tölcséres jégkrémek sokasága, amit mindenki nagyon jólesően majszolt a szikrázó nyári napsütésben jótékony árnyékot adó méretes diófa hűsítő árnyékában.

E rövid pihengetést követően máris újabb kihívás várt reánk; mégpedig a cseresznyemag lövés.

• először is kimérésre került a mindenkinek egyforma mennyiségű, muníció
• kiválasztottuk a lőteret
• felsorakoztunk…
• gyártottunk cseresznyemagot (szóval megettük a cseresznyét 🙂 ) és TŰŰŰŰZ, persze nem ám úgy összevissza, hanem meghatározott ceremónia szerint 🙂 .

Jó volt ez, de abban azért mindannyian egyet értettünk, hogy még sokkal jobb lenne, ha lenne valamilyen célpont, amit el is kellene találni. No ekkor egy bátor jelentkezőnk (Andris) azt mondta ő lesz a célpont. Nem is nagyon akartuk ebbéli elgondolásától eltántorítani, inkább gyorsan elfogadtuk a felajánlását és meg is dicsértük, hogy milyen jó az ötlete… 😀 . Andris azonban furfangos volt és olyan távolságban állt a cseresznyemag lövő csatasor elé, ahonnan mosolyogva figyelte próbálkozásainkat, és ami nagy ritkán mégis eljutott odáig, azt könnyedén kerülte ki. Tudtam, sürgősen változtatni kell a kialakult tarthatatlan helyzeten, ezért összehívtam a lövészeket és meglepetésszerű lerohanásos támadást javasoltam 😀 . Így is tettünk, felkészültünk, lerohantunk, de megint mi lepődtünk meg, mert Andris gyorsabban futott nálunk… 😀 . No mindegy, végül kiegyeztünk abban hogy mindenki nyert… 😀 .

A lövészet megfelelő bemelegítés volt a soron következő programunkhoz, a „focihoz”. Azért idézőjeles a megfogalmazás, mert a mindenki által ismert foci játékkal való hasonlóság kimerül a játékszer azonosságában, ezentúl minden egészen más. Leginkább az a szabály hogy nincs szabály (ez valahonnan sokaknak ismerős lehet 😉 ), szóval lehet kézzel lábbal, de leginkább mindennel a labdát tovább terelni és a kapuba juttatni. Már ha persze valaki közben el nem viszi azt…, vagy egyáltalán sikerül megtalálni a kaput – mert az bizony nincs egy helyben, sőt pörög, forog, összecsukódik vagy épp nagy sebességgel menekül, ha úgy hozza a szükség… 😀 . Ha mégis bejutna a labda a hálóba még akkor is szükséges „valaki” jóváhagyása a gól megadásához… 😀 . Mindezzel együtt a küzdelem felfüggesztésénél 5-5 volt az állás az egyik csapat javára… 😀 .

A pihenés és újratöltődés idejét mindenki maximálisan igyekezett kihasználni és a lehető legjobban felkészülni az előttünk álló vizes csatára. Felvettük a harci öltözéket (fürdőruha 🙂 ), körbeálltuk a medencét, feltöltöttük a fegyvereket, majd egy kis célba lövéssel hangolódtunk a csatára. Aztán egyszer csak elszabadult a cunami 🙂 . Jött a víz, jobbról, balról, fentről és lentről és néha olybá tűnt mindenhonnan egyszerre… 😀 . A csata, jó szokásunkhoz híven, mindenki mindenki ellen zajlott, ami a gyakorlatban annyit jelentett, hogy mindenki engem locsolt mindennel, mindenhonnan és minden mennyiségben (azért akadtak harcosok akik kitartottak mellettem 🙂 ). Ám én sem maradtam adós a válasszal, lőttem mindenre ami mozgott és felém közeledett, aminek néha a baráti vizezők is áldozatul estek 🙂 .

Már teljesen elázva ideiglenes vízszünetet rendeltem el. A legtöbben evésre, ivásra használták a szünet perceit, valamint az új csodafegyver, a víz bomba harcrendbe állításán szorgoskodtak. Ennek megfelelően egymás után készültek a vízzel töltött lufik, hogy nem sokkal később valakin szétloccsanva teljesítsék be a nem éppen rendeltetésszerű sorsukat 🙂 . Eközben én áttekintettem a mögöttünk álló csata történéseit és úgy döntöttem erősebb fegyverre lesz szükségem. Titokban előkészítettem a soha ki nem fogyó vízágyú (kerti slag 🙂 ) felhasználását és így már magabiztosan vártam a víz csatájának második felvonását.

Miután mindenki feltöltötte a fegyvereit, újra szabadjára engedtük a víz energiáit, és ismét üldözőbe vettek. Most azonban tudatos visszavonulásba kezdtem és ellenfeleim széles mosollyal az arcukon locsoltak és bombáztak megállíthatatlanul, legalább is azt hitték… ezidáig… 🙂 . Eljött azonban a pillanat, amikor odaértem az előkészített ultimate vízfegyverhez (ez volt ugye a kerti slag 🙂 ), és a csapda bezárult… 😀 . Volt ám nagy meglepetés amikor fegyvert váltva ellentámadásba lendültem, és elégedett vigyorral az orcámon csak locsoltam és locsoltam… 😀 . A támadók bár keményen küzdöttek, de végül mégiscsak meghátrálásra kényszerültek, micsoda pillanat volt… 😀 . Kár hogy nagyon hamar vége lett… 😀 .

Később számomra is világossá vált, összeesküvés áldozata lettem 🙂 . A biztos és megérdemelt győzelmem pillanataiban (hahaha hogy futottak előlem 😀 ), egyszer csak megtörtént a lehetetlen. A legyőzhetetlen fegyveremből kifogyott a víz… (valaki elzárta a csapot 🙂 ). A támadók felismerve a lehetőséget újult erővel csaptak le immáron védtelenné vált áldozatukra, és a rendelkezésükre álló teljes arzenált reám zúdítva áztattak el olyan szinten, hogy amikor este fél kilenc után az autóba beülve indultunk haza, a rövid nadrágomból még mindig csavarni lehetett a vizet 🙂 .

Ezt követően sikerült egyességre jutnunk és vízszünetben állapodtunk meg a következő ManóMenő Partiig, a mai csatát pedig eldöntetlennek nyilvánítottuk 🙂 ; további programként, a kellemesen melengető késő délutáni napfényben fürdőzve, szárítkozást határoztunk meg 🙂 .

Telt múlt az idő, miközben eltűntek rólunk a vízi csata nyomai, újra birtokba vettük a kreatív asztalt, vagy játszottunk valamit és ettünk, ittunk, beszélgettünk. Már azon kaptuk magunkat, hogy kezd alkonyodni, ezért épp itt az ideje az összepakolásnak, amit a sok segítő kéz nagyon gyorsan elvégzett.

Örülök, hogy eljöttetek és együtt töltöttük ezt a szép délutánt, remélem mindenki legalább olyan jól érezte magát, mint én 🙂 . Köszönöm Kati néni és Pista bácsi segítségét, hogy ismét lehetővé tették ennek az eseménydús és kiváló hangulatú programunknak a megrendezését.

Szép nyarat és jó pihenést kívánok mindenkinek!

Találkozunk, amikor találkozunk… 🙂

.      .      .

A gyerek edzések a szokásoknak megfelelően előreláthatóan szeptember második hetében kezdődnek (szeptember 07.), de erről időben lesz konkrét és pontos információ itt a honlapon, valamint a klub facebook oldalán is.