Pótszilveszter 2011. január 21. – MOHA

Bejegyzés képe

Csörög a telefonom, látom Bandi sensei a hívó fél és mivel már csak egy hetünk van a január 21-i “pótszilveszterig”, biztosan ezügyben van megbeszélni valónk. Úgy is volt, abban maradtunk, hogy személyesen találkozunk és kiosztjuk a legfontosabb feladatokat.

A következő héten Bandi sensei megszerezte a bográcsba valót (marhalábszár és a hozzávaló csont) és lebeszélte az ital beszerzést is. Galisz Peti megszerezte a fát amivel fűtünk egész nap, én pedig a szervezésbe és bevásárlásba segítettem be ahol tudtam. Csütörtökön Bandi sensei összevágta a húst (amiben én is tevékenyen részt vettem oly módon, hogy a munka közben ne unatkozzon szóval tartottuk egymást 🙂 ).

Reggel kivittünk minden szükséges dolgot a buli helyszínéül szolgáló MOHA sörözőbe és elkezdtünk fűteni, majd a délelőtt jelentős részében Bandi sensei tartotta a frontot, mivel folyamatosan tüzelni kellett, de a fa egy kicsit vizes volt ( előfordult, hogy  el is aludt a tűz 🙂 ). Vendégünk volt Kecskemétről Fekete Sanyi barátunk (eléggé el is romlott már megint az idő 🙂 ), aki reggel érkezett és egy könnyed délelőtti tréning után csatlakozott a csapatunkhoz.

Galisz Peti elhozta az italnagykerből a megrendelt mennyiséget és még bevásárolt minden olyan dolgot, ami a vacsorához szükséges volt (krumpli, hagyma, stb.). Amikor én is megérkeztem, akkor került minden a helyére (innen is látható mennyire helyénvaló az elnevezésem: Főnök sensei vagy aki így ismer Kensho 🙂 ), igazából mostmár csak sütnünk, főznünk kellett és jól éreznünk magunkat. Sok olyan apróság volt napközben amit meg kellett oldanunk, de mostanra minden rendben volt. Márti sajnos nem tudott velünk maradni, mert egy előre nem látható dolog jött közbe és így otthon kellett maradnia a gyerekekkel. Mindenkinek nagyon hiányzott, hiszen amellett, hogy a klubunk egyik vezető instruktora a baráti társaságunknak is fontos személyisége. Voltak többen is akik, munkahelyi vagy családi okok miatt nem tudtak most velünk lenni, hát lesz mit bepótolniuk legközelebb :). Ugyancsak hiányzott körünkből Török Robi barátunk kedvese Bea, akit szintén közénk tartozónak érzünk. Igaz, Robi már mondta korábban, hogy Bea nem tud eljönni, de amikor kérdeztem mi az oka, egy kicsit ködösítve válaszolt… :). Nos az este folyamán felszállt ez a bizonyos köd :).

Torma Sanyi barátunk megérkezett az asztalokkal és padokkal, Mágori Csabi pedig bepakolta a “zenedobozait” :). Miközben Bandi sensei nekilátott a főzésnek, szépen sorban megérkezett minden barátunk. A söröző tulajdonosa Kis Mihály barátunk, amellett hogy rendelkezésünkre bocsájtotta a helyiséget, megvendégelt bennünket frissen itt elkészített sült hallal is. Nem emlékszem olyan időszakra amikor a frissen sült keszegeknek lett volna idejük kihűlni :). Mindenki hozott magával valamit, jellemzően süteményt, bort és pálinkát. A finom, friss sült hal mellett tisztességgel fogyott a sütemény (édes és sós egyaránt) és persze a jellemzően hazai készítésű pálinkák (szilva, barack, ágyas, stb.). Szimán Pisti barátunk egy tokaji bor hozzáadásával készült különlegességet hozott magával (gyorsan el is fogyott 🙂 ).

Éppen elfogyott a hal, amikor utolsóként megérkezett Török Robi és nagyon fontos bejelentést tett, amivel eloszlatta a korábbi ködösítést :). Robi ebben az évben apa lesz!!! Szívből gratuláltunk mindannyian neki és kedvesének Beának, ehhez az örömteli eseményhez. Természetesen nem maradhatott el az ilyenkor szokásos koccintás sem, a jövendő szülők és a babájuk egészségére. Eddig sem volt bús hangulatunk :), de ezt követően tovább emelkedett a jókedvünk :).

Közben a pörköltünk készültségi foka már elég jól előrehaladt, ezért elkezdtünk krumplit pucolni, majd megfőzni azt, uborkát feldarabolni és előkészülni a vacsorához. Bandi sensei rátette a paprikát és rövid idő múlva már készen is volt a fenséges vacsoránk (ezt persze megelőzte, hogy szinte mindenki megkóstolta, lehet éhesek voltunk? :). Kiszedtük tálakba és nekiláttunk :). Előtte egy néhány gondolat erejéig figyelmet kértem, de vagy nagyon éhesek voltunk vagy tényleg hosszan szoktam beszélni, de Bandi sensei már megint megjegyezte: kihűl az étel :). A vacsorát elfogyasztva jó hangulatban tovább beszélgettünk és elmúlt már 11 óra mikor utolsóként Szitás Zoli barátom haza szállított. Akkor már csak Bandi sensei és Black Szása sensei maradtak ott zárni a buli helyszínt.

Másnap Bandi sensei, Galisz Peti, Torma Sanyi és Török Robi munkáját dicséri, hogy mindent tisztán, rendezetten adtunk át a tulajdonos Kis Mihály barátunknak, megköszönve a segítségét. A jó személyes kapcsolatunk  eredményeként megbeszéltünk, hogy a jövőben is számíthatunk a klubtalálkozóink rendezésekor erre a helyszínre.

Az este folyamán amikor végignéztem a jókedvű mosolygós arcokon, egy nagy családot láttam magam előtt. Örültem neki, hogy tényleg csak azok nem voltak itt akiknek nem volt lehetőségük rá, sőt olyan kellemes meglepetés is ért, hogy egy régi társunk, aki már több éve a klubunk tagja (seniorban kezdett aztán néha cserélt ide-oda 🙂 ), de még egy közös rendezvényünkön sem tudott részt venni, most itt volt körünkben (bízom benne nem egyedi eset volt 🙂 ).

Amikor arról beszélek, hogy a mai,  értékrendjében felborult világunkban milyen nagy kincs a klubunk puszta létezése is, akkor azt a generációkon átívelő összetartó erőt szeretném ha a mindannyian megéreznénk, ami lehetővé tette ma este is (ugyanúgy ahogyan a dojonkban), az életet még most kóstolgató tizenéves fiataltól a sokat tapasztalt, ötvenes évei derekán járó társunkig mindannyiunk számára, hogy őszintén elmondjuk egymásnak gondolatainkat, véleményünket, érzéseinket. Tesszük mindezt kölcsönös tisztelettel, megbecsüléssel és odafigyeléssel, soha nem feledve azt, honnan jöttünk.

Összes hír

Kapcsolódó galéria

Hozzászólások

  1. Meszlényi András
    Beküldve: 2011. január 24. hétfő 00:15 | Permalink

    Engedjétek meg, hogy ezúton is köszönetet mondjak, ahogy azt megtettem élőszóban is, Főnök senseinek, Galisz Petinek, Torma Sanyinak, Mágori Csabinak, azért hogy hozzájárultak ahhoz, hogy a pótszilveszterünk úgy sikerült ahogy sikerült. Az életünk olyan mint a harcos útja, a harcos pedig olyanná teszi az életét amilyennek szeretné élni, de tesz érte, hogy olyan legyen amilyennek szeretné élni. Külön szeretném megköszönni Kis Misi barátunknak a zseniális sült halat, meg a lehetősséget amit biztosított nekünk, köszönöm!

  2. Fekete Sándor
    Beküldve: 2011. január 24. hétfő 01:16 | Permalink

    Sziasztok!

    Köszönöm, hogy itt lehettem és megtiszteltetés volt számomra veletek pótszilveszterezni.

    BLACK SZÁSA

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>