Az Orosházi Tourinform Iroda meghívásának eleget téve, évről-évre visszatérünk Gyopárosra, hogy egy kellemes napot töltsünk el együtt a családdal, barátokkal és ismerősökkel. A délután folyamán közös bemutatót is tartottunk az aikido-s csapattal, és természetesen a pihenést és a lazulást minden esetben összekapcsoljuk a saját képességeink fejlesztésével, és ennek szellemében most olyat is tettünk, amit még ezelőtt soha… 🙂 .

Délelőtt tízkor indultunk az edzőterem elől és konvojban haladtunk végig a célállomásig (aki meg elkésett az nyargalt utánunk 🙂 ). Kerestünk egy árnyékos parkolóhelyet, majd minden bevetési felszerelésünket magunkra aggattuk és elsétáltunk a fürdő bejárathoz. Itt némi tanakodás következett, de azután minden zökkenőmentesen történt, és rövid időn belül már a fellépési helyünk melletti füves, árnyékos területen rendezgettük a főhadiszállásunkat.

A mai program nagyon egyszerű volt: pihenés, lazulás, nevetés és jó kedv 🙂 . Ehhez minden körülmény adott volt, hiszen igazi nyári kánikulában volt részünk, no és az elmúlt évek tapasztalatainak köszönhetően már minden téren eléggé tájékozottnak voltunk mondhatók. Mindenki gyorsan rátalált a neki leginkább tetsző pihenő helyre, bugyborék forrásra, vízköpőre, áramlásokra vagy épp a csúszdákra 🙂 .

Egész nap vízben, olykor víz alatt voltunk 🙂 , közben pedig néha-néha még beszélgettünk is 🙂 . Ettünk finom sajtos tejfölös lángost (ez ilyenkor elmaradhatatlan programpont 🙂 ), és közben azon tűnődtünk „ez ám az élet” 🙂 .

Az előzetesen megbeszélteknek megfelelően fél órával a fellépésünk kezdete előtt mindenki visszatért a bázisunkhoz és lepakoltuk a tatamikat, majd elmentünk átöltözni. Egy rövid bemelegítés után felsorakoztunk a tiszteletadáshoz és megkezdtük a bemutató programot.

Az eséstechnikákat a két csapat most közösen hajtotta végre, majd ezt követően aikido bemutatót láthattak az érdeklődők. Az elmúlt évek hagyományai szerint a bemutató közben a zenén túl külső narrációval szoktuk segíteni a látottak jobb megértését és az ide kötődő információk minél teljesebb átadását. Erre most nem volt lehetőségünk, mert a rendelkezésünkre álló technika ördöge megmakacsolta magát, és nem volt hajlandó értékelhető hangot kiengedni a mikrofon csatornáján. Így maradt a zene és a látvány… 🙂 .

A bemutató második felében az aikido technikáit a ju jistu váltotta. Minél szélesebb területbe szerettünk volna betekintést adni, ennek megfelelően az alapoktól egészen a fegyveres technikákig sokféle mozgást láthattak a nézők.

A, mint egy fél órányi tömény akciózás után jöhetett megint a jól megérdemelt pihi. Az ifjú titánok az élményfürdő felé vették ismét az irányt, a veteránabb 🙂 harcosok pedig valamelyik üldögélős medencében beszélgettek. Sokunk favorit pihenős helye a Torony medence volt, ennek megfelelően késő délután már ide vontuk össze a helyszínen maradt erőinket 🙂 .

Beszélgettünk erről-arról, de mind inkább és egyre többször szóba került a körülöttünk elterülő tó meghódításának tervezete 🙂 . Addig-addig tervezgettünk, mígnem cselekvésre szántuk el magunkat… és vízre szálltunk 🙂 .

Kifigyeltük magunknak két jó kiállású vízibiciklit, majd a megfelelő pillanatban lecsaptunk rájuk, megszálltuk azokat és már repültünk is a hullámok hátán 🙂 . Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az egyik hajónk nem nagyon akart repülni, sőt leginkább csak vánszorgott 🙂 , a vánszorgás okairól megoszlottak a vélemények… 🙂 .

A kellemes nyáresti napsütésben keresztül-kasul bejártuk a tó vízfelületét. Utazásainkat többször is felpezsdítette (huhogtunk, mint egy csapat bagoly 🙂 ) a tó közepén található szökőkútból elszökött, és az égbolt felé igyekvő vízfüggöny a gravitációnak magát megadó és ránk visszahulló permetének felhője, ami amellett hogy jéghidegnek érződött, még csodálatos szivárványt is rajzolt az ég kék vásznára.

Ilyen módon most már elmondhatjuk magunkról, hogy ezen a napon a gépesített vízi hadviselésben is jártasságot szereztünk, és azért hogy e képességünk megmaradjon, sőt tovább fejlődjön, eltökélt szándékunk, hogy jövőre a lehető legnagyobb létszámmal szállunk ismét vízre 🙂 .

Egy hosszú nap végén a pihenésben teljesen elfáradva 🙂 este fél nyolc körül indultunk hazafelé és miközben a friss élményeket meséltük egymásnak az autóban utazva, már most biztosak voltunk benne, hogy jövőre ismét visszatérünk… 🙂 .