az első rész folytatása…

Megismertük az érzelemvezérelt cselekvés eredőit, jellemzőit, lehetséges következményeit. Láthattuk, ez nem idális a kezdeményezés megragadásához, az irányítás kialakításához és fenntartásához, ezen keresztül a stratégiai célunk eléréséhez. Valami másra lesz szükségünk ha a számunkra legelőnyösebb feltételrendszert akarjuk kialalkítani és fenntartani úgy, hogy ebben a környezetben a nekünk legkedvezőbb “szabályok” szerint történjenek a dolgok…

Ponról pontra meghatározható azon elemek sorozata, amelyeket együtt egésszé rendezve úgy nevezhetünk, hogy a 

Cselekvés folyamata:

Nézzük meg nagyon leegyszerűsítve egy hétköznapi példán keresztül…

Gyalogosan át akarunk kelni az úttest másik oldalára… (ez a stratégiai cél)

1. Az információk gyűjtése

Minden hozzánk eljutó vagy bennünk zajló hatás és inger, információs csomagot jelent számunkra. Ez az információs csomag rendkívül összetett és sokrétű lehet. Ide tartozik:

• • az érzékszerveink által leképezett környezet (látás, hallás, illatok, ízek, szomatoszenzorok)
    • ezen belöl kimelten fontos infromációs csatorna a Kommunikáció (verbális és nonverbális)
  • az érzelmek és érzések megélése
  • a tudatos (szellem) és tudattalan vagy más néven tudatalatti (lélek) hatások összessége.

Könnyen belátható, hogy iszonyatos mennyiségű információ áramlik felénk mindenféle lehetséges csatornán keresztül folyamatosan,  dinamikusan változó módon, mértékben és intenzitással.

Érzelemvezérelt cselevés esetén a megjelenő érzelmek és a hozzájuk kötődő érzések kontroll nélkül hömpölyönek bennünk, a jelenlévő stressz pedig további jelentős hatást gyakorlol ránk. Egyszerűen nem tudunk mit kezdeni az információk sokaságával.

• • előjöhet a beszűkülés jelensége, amikor az információs csatornák és azok információ tartalma egyaránt módosulnak, leszűkülnek, vagy teljesen ki is eshetnek.

Állunk az út szélén és gyűtjük az információkat:

• Vizuális – látjuk az úttestestet, a gyalogátkalő helyet, a forgalomban résztvevőket (emberek, állatok, járművek, stb.), a környezetünket (emberek, állatok, növények, tereptárgyak, nap, felhők, stb.)
• Halljuk – a környezetünk hangjait (közlekedés zaja, beszélgetés, kutya ugatás, szél fújás, stb.)
• Érezzük – a járművek kipufugógázaiak szagát, a közeli pékség csábító illatait, a melletünk elsétáló hölgy kellemes parfümjét, az éppen elnyalogatott fagylalt ízeit, a nap melegét, a szellő kellemesen hűsítő simogatását, a szemerkélő eső cseppjeit…
• Érzelmek és érzések: bizonytalanság van bennünk, feszültek érezzük magunkat
• Szellem és lélek: Agyunk folyamatosan az előttünk álló találkozón pörög. Lelkünk egy kicsit megtépázott már, hiszen eddig sem ismerték el a sikereim, és valószínűleg ezután sem fogják, ha hibázom azt viszont megtorolják…
• Okostelefon használat – azért külön pontként szerepel, mert önmagában képes lekötni és csakis erre leszűkíteni a legtöbb információs csatornát (látás, hallás, tapintás, érzelem-érzés, szellem-lélek)

… és most képzeljük el hogy rohanunk egy találkozóra, mert lehet el fogunk késni, ráadásul a ruhánk is teljesen átizzadt; feszültek vagyunk (éjszakánként nem is alszunk jól), mert mi lesz ha elkésünk, ha nem sikerül jól a találkozónk, és még a telefonon érkezett üzenetekre is oda kell figyelni…

A rengeteg sok infóból lehet csak pont azt az autót nem vesszük észre, ami elé figyelmetlenül lelépünk…

2. Az információk értékelése

Begyűjtöttünk minden lehetséges csatornán, minden lehetséges forrásból az összes indromációt. Szükségünk van nekünk mindenre? Nézzük meg… Kell-e tudnom, szükségem van-e rá?

• • mikor érkeznek az úton haladó járművek oda, ahol át szeretnék kelni
  • milyen színűek az érkező autók
  • van-e kijelölt gyalogátkelő hely
  • a mellettem álló fán dalolászó rigó hangja
  • milyen sebességgel érkeznek a járművek
  • milyenek az időjárási körülmények
  • mi került megosztásra a közösségi média felületen
  • a mellettem elsétáló emberek éppen a moziből jöttek ki és annak tartalmát beszélik meg
  • milyen aranyosak a melletem lévő parkban játszadozó kutyusok
  • milyen ruha van a biciklis futáron
  • milyen király a videóklip amit nézek, és a zenéje ami szól a fülhallgatómban
  • az utálatos szmog szaga
  • a magas UV sugárzás égető érzése
  • a szirénázó mentőautó hangja
  • folyamatosan bennem lévő stressz érzése
  • a tárgyaláson megjelelnített prezentáció diáinak helyes sorrendje
  • mit mutat a telelfonon a térkép alkalmazás merre kell mennem
  • és még hosszan sorolhatnám…

A válaszom az: NEM! NEM KELL!  Értékelnünk kell az információk sokaságát, ki kell válogatnunk azokat, amelyek a stratégiai célunk (átkelés az út túl oldalára) eléréséhez szükségesek; és el kell dobni azokat amelyek feleslegesek. Ha ezt nem tesszük meg, akkor az információk feldolgozása nagyon nagy mérékben lelassul vagy akár le is áll (lefagyás).

Nem tudunk biztonsággal útnak eredni a túlsó oldal felé, mert mire elindulnánk minden körülöttünk lévő dolog megváltozik…

3. Az információk elemzése

Rendben begyűjtöttük az összes információt, kiválogattuk a számunkra szükségeseket vagyis értékeltük azokat (minden feleslegeset eldobtunk); most a megtartott információkat elemeznünk kell – mit kell tudnom ahhoz és azt milyen fontossági sorrendben, hogy biztonsággal átkeljek az úttest túloldalára.

• • a közlekedésben résztvevő járművek és azok jellemzői (mozgás, sebesség, fizikai kiterjedés, stb.)
  • kijelölt gyalogátkelőhely megléte / pozíciója
  • az időjárási körülmények (eső, láthatóság, napszak, stb.)
  • a környezet tereptárgyai és azok jellemzői (jelzőtáblák, jelzőlámpák, fák, bokrok, épületek, stb.)
  • a forgalom és környezet hangjai (sziréna, duda, figyelmeztetés, stb.)
  • a térképalkalmazás útmutatása

Fel kell állítani a stratégiai cél eléréséhez szükséges fontossági sorozatot. Priorizálni kell a szükséges információkat.

• • merre kell mennünk (tudnunk kell hová akarunk eljutni) – a térképalkalmazás útmutatása
  • a környezet tereptárgyai és azok jellemzői (jelzőtáblák, jelzőlámpák, fák, bokrok, épületek, stb.)
  • kijelölt gyalogátkelőhely megléte / pozíciója
  • a közlekedésben résztvevő járművek és azok jellemzői (mozgás, sebesség, fizikai kiterjedés, stb.)
  • a forgalom és környezet hangjai (sziréna, duda, figyelmeztetés, stb.)
  • az időjárási körülmények (eső, láthatóság, napszak, stb.)

Ez a sorrend lesz a stratégiai cél eléréséhez szükséges taktika megvalósításának az alapja. A taktika teszi lehetővé, hogy a stratégiai cél eléréséhez alkalmazott stratégia, a legoptimálisabb és leghatékonyabb módon kerüljön megvalósításra. 

A szükséges információk nem megfelelő elemzése (prioritás és tartalom), például rosszul felbecsült jármű jellemzők (sebesség, a sofőr figyelme, személyautó/tehertautó, stb.) vagy időjárási körülmények (elvakító nap, csúszós útfelület, stb.), olyan döntéshez vezet, amely nem a stratégiai cél leghatékonyabb elérése felé mutat – esetünkben akár veszélyes helyzetet, rosszabb esetben akár tragédiát is okozhat.

Tehát most ott tartunk, hogy összegyűjtöttünk minden információt (2× is 🙂 ), értékeltük azokat, elemeztük a szükségeseket, így minden készen áll arra, hogy DÖNTÉSt hozzunk… Talán látszólag a nehezén már túl vagyunk, “csak döntenünk kell” … No pont ez az, ami a legnehezebb az összes alkotóelem közül…

folytatás következik…