Klubunk igazán gazdag történelmében, előfordult már olyan, hogy hosszú órákon át ellenálltak a bográcsba bekészített alkotó elemek a termodinamika törvényszerűségeinek 🙂 … Ma azonban olyan hatékonyan sürögtünk és forogtunk, hogy minden elénk kerülő gasztronómiai kihívás megoldása rendkívül rövid idő alatt megtörtént, tettük természetesen mindezt úgy, hogy megtartottuk a már megszokott minőségi színvonalat… 🙂 .

Néhány dolog szokatlan módon zajlott a mai főzésünkön, hiszen nem a főétel elkészítésével kezdtük a tennivalóink sokaságát, hanem először is azon tanakodtunk elmos-e bennünket az eső, avagy nem mos el bennünket az eső 🙂 . Az elmúlt időszak időjárása alapján semmilyen előrejelzésre nem lehetett alapozni, mivel a tavasz igencsak szeszélyes arcát mutatja mostanában. Ma sem volt ez másként, a napos időtől az estére megérkezett esőig volt részünk mindenben és mindez igencsak változatos kombinációkban 🙂 .

A segítő kezek gyorsan szaporodtak, ezért minden rendkívül olajozottan működött. A munkaasztalokon hámoztak, daraboltak, szeleteltek a késeket gyakorlott módon forgató barátaink, aminek eredményeként rövid időn belül minden apró darabokban várta hogy sorra kerüljön a sütés-főzés valamelyik mozzanatában.

A jól bevált menüpontok most is elkészítésre kerültek, csupán a sorrend volt kissé rendhagyó. Kezdtünk egy speciális csevap előkészítésével, majd amikor összeállt az anyag (többszöri kóstolás után 🙂 ), megkezdődött a „kukac” kézzel való formázása és gyártása. Kis idővel később megérkezett Norbi barátunk, aki nem mellesleg a csevap mesterünk, és most is magával hozta a kukac gyártó kézikészülékét, amivel ezután már szabványos csevap kukacok készülhettek 🙂 .

A tárcsa közben elérte az üzemi hőfokot és innentől kezdve egészen késő estig, folyamatosan cserélődtek rajta a sütni való finomságok. Kezdtünk ugye a csevapcsicsával, majd jött szépen sorjában a krumpli és csirkecombok armadája 🙂 .

A főzőhelyünk éppen képes volt kiszolgálni frissen sültekkel a délutánra már mintegy negyven főnyire gyarapodott társaságunkat; de gyorsan tegyük hozzá ehhez arra is szükség volt, hogy sorra érkezzenek a finomabbnál finomabb házi készítésű sütemények, no meg beüzemeltük a fondü munkaállomást is… 🙂 . A finom falatok mellé, ugyancsak finom itóka is dukál, ami most is igen változatos formában állt mindannyiunk rendelkezésére, kinek-kinek ízlése szerint… 🙂 .

A hangulat ennek megfelelően nem volt szomorkásnak mondható 🙂 . A gyerkőcök birtokba vették az edzőterem teljes területét és jókedvük mindenkire nézve ragadósnak bizonyult 🙂 .

A délután derekához érkezve megkezdtük a fő fogás elkészítését. Ennek egyik fontos alkotó eleme a túrós csusza volt sült szalonnával. Miután Jani barátunk brutális módon bőrtelenítette a szalonnákat 🙂 , újra munkába álltak a kések és kezdődhetett a darabolás. Ezzel párhuzamosan felállítottuk és beüzemeltük a kisebb bográcsot, amelyben a tészta főzése volt az elsődleges feladat. A munkaasztalokon felkockázták az afrikai harcsa filézett húsát is, így már minden alkotó elem rendelkezésre állt, hogy a mai főkuktánk (Márti) levezényelje a bográcsos elkészítését 🙂 .

Szépen sorjában minden a helyére került a bográcsba, és egy röpke óra alatt el is készült a méltán remekműnek nevezett étek 🙂 . A túrós csusza is tálalásra készen várta hogy a paprikás mellé a tányérokba kerüljön. A kisütött szalonna tekintetében némi korlátozó intézkedést kellett foganatosítanom, mivel a tárcsán elkészült sült szalonna után önmagában is oly nagy volt az érdeklődés, hogy a tendenciát látva félő volt nem jut el a tésztáig… 🙂 .

Miután mindannyian asztalhoz ültünk, a finom falatok mellett még két örömteli eseményt is közösen köszöntöttünk. Egy születésnap, és egy sikeres diploma apropóján is lőttünk pezsgődugót az ég felé, majd gratuláltunk, és üríthettük poharainkat mindannyiunk egészségére!

Ahogyan az már megszokottá vált, a vacsorát követően még késő estébe nyúlóan beszélgettünk mindenféle dologról. Hol könnyedebb, hol pedig komolyabb témákat érintve, de mindvégig nagyon barátságos jó hangulatban gyorsan eltelt rajtunk az idő. Egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy teljesen ránk sötétedett és megjött az eső is, így az összepakolásunk ma csak részben tudott megvalósulni, másnap viszont minden a megszokott helyére került, és az egész edzőterem felkészülten várta a következő tréningre érkezőket 🙂 .

Az esti beszélgetésen megszületett az őszi főzésünk vezérmotívuma is, amit még persze most nem árulok el, de az jelen esetben is igaz, hogy ilyet még nem főztünk… 🙂 .

Köszönjük Mártinak a főkuktáskodást, egybehangzó vélemények szerint nagyon finom volt az afrikai harcsa paprikás sült szalonnás túrós csuszával; a tárcsán sütött húsok pedig, mint mindig most is biztosan kiválóak voltak, hiszen senki nem jött hozzám reklamálni… 😉 .