A Százholdas Pagony lakóival minden nap találkozunk, hiszen az edzőtermünk udvarát határoló falakon a mesés erdőben élő barátok életének pillanatai vannak megörökítve. A nyári klubtáborunk idejére beköltözünk e varázslatos birodalomba; ahol a résztvevők alkalmanként olyan állapotba kerülnek, hogy maguk is az elvarázsolt erdő növényeiként léteznek, és ilyenkor teljesen hétköznapi történés az is, amikor megelevenedik előttük Micimackó és barátai 😀 .
Az elmúlt évhez hasonlóan idén is a dojo-nknak helyet adó ingatlant vettük most néhány napra teljes mértékben a birtokunkba, hogy egy alternatív univerzumban létezve csakis a ju jistu töltse ki minden időnket. A létszámunk is szokásosnak volt mondható, heten vágtunk neki az “utazásnak”… – illetve egy barátunk munkahelyi elfoglaltságai miatt csak pénteken reggel tudott csatlakozni hozzánk. Mindannyian jártak már korábbi táborainkban, így volt egy kis hiányérzetünk az “első bálózóinkat” felkészítő beszélgetéseink elmaradása miatt 😀 .
0. nap, szerda – a ráhangolódás napja
14 órától volt beköltözés, és ennek megfelelően érkeztek is egymás után a csapatunk mindenre elszánt tagjai. A nulladik nap stratégiai célja a ráhangolódás, aminek egyik legfontosabb taktikai eleme a táborlakók személyes életterének a kialakítása 🙂 .
Szükség volt még némi előkészítő munkára, ezért mindenkinek jutott feladat. Helyére pakoltuk az ellátmányunkat, munkába állítottuk a fűnyírót, élményfürdőt szereltünk, szárítókötelet feszítettünk, beüzemeltük, és fújó üzemben 🙂 alkalmaztuk az orosz csodafegyverünket a “Pakema” (Rakéta) porszívót, majdnem ereszcsatornát is takarítottunk (ennek elhalasztásáról csak igen nehezen tudtuk elterelni egyik edzőtársunk figyelmét – igazság szerint nem is sikerült teljesen… 🙂 ), sátort állítottunk és még egy sor fontos dologgal végeztünk mielőtt elérkezett a táborunk első tréningjének ideje.
A délután hat órakor kezdődő szabad edzésen az önálló gyakorlásé a főszerep. Nincs kötött edzésvezetés, minden résztvevő azzal témakörrel foglalkozik amivel szeretne. Igen változatos képet mutat ilyenkor a dojo, hiszen egyidejűleg láthatunk alapmozgásokat, alaptechnikákat, ütő-rúgó és esés technikákat, mindenféle ju jistu technikát, eszközös gyakorlást, erősítést, küzdelmet, stb. Az edzésvezető instruktor kérésre megy és segíti a gyakorlókat.
A másfél órás tréninget követően eljött az első élményfürdőzés ideje, ami már önmagában is kihívást jelentett. Nosza mindenkiből előtört a bagoly én, mivel a fürdőzés élményét sűrű huhogásokkal kísérve mozogtunk minél gyorsabban a kerti tus igazán frissnek mondható vízfüggönye alatt 🙂 . Ekkorra azonban egyre sötétebb árnyalatú viharfelhők gyülekeztek felettünk, teljesen beborítva a korábban még barátságos fehér gomolyfelhőkkel díszített kék eget.
Gyors haditanácsot ültünk ahol is két fontos kérdésben kellett azonnali döntést hozni. Az első, hogy a sátorban magukat elszállásoló barátaink beköltözzenek-e a biztonságos menedéket nyújtó épületbe. Itt rögtön szükség is volt némi alkudozásra, mivel a befogadók alaposan kikérdezték a leendő beköltözőket azok alvási szokásairól, különös tekintettel a horkolási faktorra… 🙂 .
A másik komoly kérdés, hogy mi lesz a vacsorával? A nyári táborunk nulladik napjának hagyományos esti programja a tábortűzön elkészített fóliás finomság (FF). A helyzet aktuális állása szerint (amit a műholdas felderítésünk radarképei is igazoltak 🙂 ) úgy látszott, rövid időn belül nagy zuhét kapunk a nyakunkba. Ez ugye nem lett volna még önmagában különleges dolog, hiszen megtörtént már velünk egyszer kétszer 🙂 , ám ha a tábortüzünket elmossa az égi áldás, akkor bizony vacsora nélkül maradunk. Nem kockáztathattunk, ezért úgy döntöttünk a biztos utat választjuk és rendelünk valami finom estebédnek valót.
Így hát a szabad ég alatti táborozók beköltöztek, és mire a vacsoránk megérkezett már majdnem elért hozzánk a eső lógó lába is 🙂 . A csapadék végül nem érkezett meg, maradt helyette a nyomott, fülledt, párás meleg, meg persze az ilyenkor oly aktív szúnyog brancs 🙂 . Az éjszakába nyúló beszélgetésünk után (még Gyula barátunkat is megpróbáltuk rávenni egy kis Esti Mese elmondására, de ekkor még nem állt kötélnek 🙂 ) amikor nyugovóra tértünk mindannyian tudtuk, holnap hamar megérkezünk az origóhoz… 🙂 . A sátrasok végül mégis a kint alvás mellet döntöttek, következésképpen újra kiköltöztek 🙂 .
1. nap, csütörtök – a nullázó nap
Ébredés, reggeli (nagyon jelképesen 🙂 ), kis pihi, és 09.00-kor már ott is álltunk a tatamin, hogy jöjjön aminek jönnie kell… 😀 . Jött is, méghozzá elég korán… 🙂 . Az első félóra után megérkezett az első holtpont, amely után egy utazás vette kezdetét, mindig a következő holtpontig…
Technikailag az első óra a bemelegítésről és a képességfejlesztő gyakorlatokról szólt, a másodikban a bázis ütő-rúgó technikák voltak a középpontban, az utolsó harmadban az esés technikát, dobásokat, lezárásokat, küzdelem alaptechnikákat, valamint erőnléti feladatokat hajtottunk végre.
A klubunk edzésein koncentrált légkörben, jellemzően magas intenzitással tréningezünk; ehhez a gyakorlatok magas ismétlésszáma adott most külön nehezítést – csak a második órában az ütő-rúgó technikák végrehajtásainak száma több mint 3.000 (három ezer) volt.
A déli harangszóval véget érő edzésen a ránk jellemző szellemiségben dolgoztuk végig a három órát, nem volt tartalékolás, mindig mindenből csak egyet kellett csinálni…
Miután mindenkinek harangoztak 😀 , a növényi állapotban való mozdulatlan csendes szemlélődés jellemezte a legjobban az azt követő fél órát 🙂 . A folyadék pótlásnak és a pihinek köszönhetően lassan (nagyon lassan 🙂 ) megmozdult a csapat, jöhetett az élményfürdő 😀 . A huhogások most elmaradtak, leginkább azért mert senkinek nem maradt rá energiája 😀 . Rövidesen megérkezett az ebédünk is, amiből szokás szerint a hideg gyümölcs leves fogyott el azonnal, a “másodikok” pedig vártak a sorukra, hogy aztán vacsora legyen belőlük 🙂 .
Ebéd után jöhetett a jól megérdemelt pihenő egészen délután három óráig (senkit nem kellett ringatni), amikor is megkezdtük a délutáni első tréningünket, amely módszertanát tekintve technikai edzés volt.
Egy általános bemelegítést követően a gi-vel végrehajtott technikák – fojtások és lezárások – témaköréből szemezgettünk néhány alap technikát, különféle pozíciókból és irányokból végrehajtva. Az eredetileg egy órásra tervezett foglalkozás közben úgy elrepült az idő, hogy két órásra sikerült 🙂 , ezért csak egy rövidebb pihenőre volt idő a klub rendes edzésrendje szerinti kezdő edzés startjáig.
A kezdő edzésre érkező barátainkkal kiegészülve hat órakor vágtunk neki tréningnek és mint minden esetben most is úgy edzettünk, hogy senkinek ne kelljen semmit sem hazavinnie abból az energiából, amivel belépett a dojo-ba 🙂 . A bő másfél órás edzés végén mindenkinek szüksége volt egy kis időre amíg újra bootolt a rendszer 🙂 , és hogy ez minél hatékonyabban történhessen, közösen nekiláttunk a citromos sör pusztításának 🙂 .
Az este csendesen telt, eszegettünk az estebéddé vált ebédből és beszélgettünk mindenféle dolgokról, de leginkább mindenki a nyughelye felé orientálódott 🙂 , hiszen tudtuk holnap lesz a leghosszabb nap…
2. nap, péntek – a leghosszabb nap
A kilenc órakor kezdődő három órás edzés a nagy ismétlésszámban végrehajtott páros gyakorlatokra épült. Minden területen eszerint dolgoztunk – bemelegítés, funkcionális bemelegítés, alap mozgások és technikák, küzdő technikák, és erősítés volt az étlapon 🙂 . Ez a három óra sem került be a résztvevők éltének legkönnyebb időszakai közé 🙂 , bár leginkább nem is emlékeztek arra mi is történt velük ebben az időablakban, de az érzést azt soha nem feledik…
Munkahelyi elfoglaltsága miatt csak a mai nap reggelén tudott csatlakozni hozzánk Robi barátunk, aki az edzést követő vegetációs szakasz után csak annyit mondott, most úgy érzi mintha a tábor elejétől velünk lett volna 🙂 .
Harangszó, vegetálás, magunkhoz térés, fürdőzés és érkezett az ebéd. A gyümölcs leves most is életmentőnek bizonyult, többit meg eltettük későbbre 🙂 . Délután háromra volt kiírva a következő edzés, de a csapat nem volt arra alkalmas állapotban hogy tréningezhessünk, ezért a verbális ju jitsu-ban képeztük tovább magunkat 🙂 .
Az este hatkor kezdődő edzésünkre mindenki összeszedte magát és becsülettel teljesítette az ismét intenzív munkát követelő másfél órát, ahol a szövetségünk vizsga anyagával foglalkoztunk. Ám nem volt megállás, hiszen egyből utána elrajtolt a senior edzés és ott is helyt kellett állni.
A klubtáborban a senior edzés utáni pihenő mindig a csillagok alatti beszélgetéssel folytatódik, hiszen a napnak még mindig nincs vége mert nem sokára jön az éjszakai edzés.
Hát a csillagokat most leginkább csak elképzelni tudtuk, mivel a mai napon nagyot fordult az időjárásunk és komor hűvös (hideg), zivataros, esős, szeles idő köszöntött ránk. Nosza készítettünk egy kis energiapótló “svédasztalt”, ami főleg szalámiból, sajtból, lekvárból, gyümölcsökből és zöldségekből állt. Ebből falatozva és közben jó hangulatban beszélgetve, no meg Gyula barátunk mese mondását figyelve 🙂 , telt az időnk egészen tizenegy óráig, az éjszakai tréningünk kezdetéig.
Az eső miatt nem tudtunk a szabad ég alatt edzeni, ezért a dojo-ban csináltunk éjszakai hangulatot. “Villany leó” és csupán a folyosóról beszökő fotonok által gerjesztett félhomályban folyt az éjszakai gyakorlás szeánsza 🙂 . Fogásból, összekapaszkodásból csináltunk különféle leviteleket, lezárásokat és a holnapig abba sem hagytuk 🙂 . Már a holnapban létezve az edzést befejezve, hagyományosan eszünk, iszunk, beszélgetünk még amennyi jól esik, majd nyugovóra tértünk és rápihenünk a szombaton reánk váró pillanatokra…
3. nap, szombat – záró nap
Szombaton reggel már minden fáj, a mozgás már olyan luxus, melyet büntetlenül senki nem engedhet meg magának 🙂 – de nézzük most is a dolgok jó oldalát, ilyenkor nem áll fenn a veszély hogy bárki bármit is elkapkodna 😀 .
Az éjszakai edzésünk miatt később kezdtük a mai tréninget, amit a szokásoknak megfelelően Márti vezetett és gyógytornával segített mindenkin, hogy újra képesek legyenek a mozgás alapvető képességének végrehajtására 🙂 . A foglalkozás most is nagyon hasznosnak bizonyult (bár közben akadtak nehézségek 🙂 ), a nyújtó, lazító, regenerációs mozgások megtették jótékony hatásukat, és ismét mozgásképessé vált a csapat 🙂 .
Kihasználva a mobilitás újbóli megjelenését, egy technikai tréninggel folytattuk a délelőttöt, ahol a fél bot használatának alapjait gyakoroltuk, összekötve olyan alapmozgásokkal és gyakorlatokkal, amelyek nagy mértékben segítik a bot hatékony használatához szükséges eszközbiztonság képességének fejlesztését.
A táborunk utolsó edzős programja a szombat délutáni záró edzés, amely hagyományosan ju jitsu küzdőtréning. Belépünk a dojo-ba, megtiszteljük a társainkat azzal, hogy magunkból mindent kiadva állunk oda a partnerünk elé, és jöjjön aminek jönnie kell…
Szükség volt némi regenerációs időre, mire a növények ismét emberi aktivitást mutattak 🙂 , de aztán szépen sorjában magához tért a csapat és azon kezdtünk tanakodni mi legyen a folytatás. A kérdés azért merült fel, mert ugye ilyenkor szoktunk nekikezdeni a tábor bográcsosának az elkészítéséhez, ám a mai napon sem volt alföldiesen szólva “gyatyarohasztó meleg” 🙂 , sőt ismét eső köszöntött bennünket.
Végül úgy döntöttünk, mivel nem tudunk bográcsost főzni, ezért rendelünk valami vacsorának valót. A vacsora alatt már mindenki nagyon fáradtan, de felszabadultan falatozott, és jó kedvűen beszélgetve múlattuk az időt. Közben megbeszéltük azt is, hogy mivel a főzésünk elmaradt (ezért sajnos a szokásos kinti szeánszunkat 🙂 sem tudtuk megtartani), így a mai esténket felhasználtuk az összepakolás és takarítás lebonyolítására.
Szombaton este már mindannyian otthon aludtunk olyan érzésekkel gazdagabban, amelyeket nem lehet másként megszerezni, csak azon a módon, hogy vannak pillanatok amiket meg kell élni…
Fürdőzés az izzadtságban, légszomj, fáradtság, fájdalom, végletekig kimerültség, rosszullét, ájulás közeli állapot, sírás, összetörtség – ezt idén is mind megélték a táborozóink. Becsülettel helyt álltak, és olykor a társak segítségével, de mindenki egyszer többször állt fel mint ahányszor elbukott…
A beszélgetéseink során vissza-visszatérő kérdés, hogy mit válaszolnának akkor, ha megkérdeznék tőlik, hogy mégis miért vannak itt? Nincs, és talán nem is lehet ésszerű magyarázat, a válasz mindig csupán annyi, mert úgy érzik itt akarnak lenni…
. . .
