Miután nem sokkal ezelőtt egy vaddisznó belekéredzkedett a bográcsunkba, nem volt más választásunk, mint megtenni mindent annak érdekében, hogy jól érezze ott magát… :).
Az április hónap ebben az évben hamisítatlanul bolondos és szeszélyes tavaszi időt hozott. Így volt ez a főzésünk hetében is; hol pólós-rövidnadrágos meleg és napsütés, hol szél, zivatar vagy épp kitartó eső váltogatták egymást akár egy napon belül is. A nem oly rég a klubunkhoz csatlakozott társaink felől fel is merült a kérdés, mi lesz ha rossz idő lesz, ám a harcedzettebb klubtagjaink gyorsan megnyugtatták őket, miszerint ülésezik az Univerzum Tanács (UT), akik úgy is olyan időt határoznak meg amilyennek lennie kell :).
A házigazdák és főzőfelelősök most Márti és én voltunk, kiegészülve természetesen minden érkező barátunk segítségével. A létszámunk miatt (közel harmincan voltunk) szükséges ilyenkor néhány dolgot előkészíteni, ezért a szombatot megelőző napok estéi és délutánjai bevásárlással, hús, zöldség és saláta előkészítéssel, pácolással, valamint az eszközök (tárcsa, bogrács, stb.) csatasorba állításával és a helyszínre szállításával (köszi Zsani és Norbi) teltek.
Ezúttal is a „kis tanya” adott otthont az összejövetelünknek, ami most is ideális helyszínül szolgált. Köszönjük szépen Kati néninek és Pista bácsinak a lehetőséget, az aktív részvételt és a sok segítséget, valamint hogy jöhetünk legközelebb is… :).
Reggel nyolc körül érkeztünk a „tanyára”, ekkor Pista bácsi már éppen befejezte a vacsorasátor felállítását, és nekiláttunk szükséges előkészületeknek. Hagyma, fokhagyma, paprika, paradicsom, padlizsán, stb. pucolás szeletelés, darabolás, tűzhely kialakítás, tűzgyújtás, tárcsás sütőhely felállítás, asztalok, székek kipakolása és elrendezése, szóval volt dolog bőven :). Folyamatosan érkeztek a barátaink és mindenki talált magának valamilyen testhez álló feladatot. A sok munka pedig eléggé kiszárította a torkunkat (többször is, szóval elég sokszor :D) ezért aztán jól esett a sokféle üdítő és némi söröcske, borocska, no meg egy kis pálinka (szilva, alma, körte, vegyes, stb.) :).
Már tíz óra is jócskán elmúlt, amikor nekikezdtünk Norbi barátommal kicsontozni, darabolni és bográcskész állapotba átalakítani az idáig várakozó vaddisznónkat. Oly jól sikerült eme tevékenységünk, hogy délután egykor már a lobogó tűz fölé akasztottuk a főzőedényt :). Voltak többen is közöttünk, akik csak később tudtak csatlakozni hozzánk (szolgálat, munka, iskola, stb.), ezért úgy terveztük délután öt óra körül vacsorázunk, addig pedig rájárunk azokra a finomságokra, amik a tárcsán sülnek, illetve amelyek sütemény és gyümölcs formájában sokfelé fellelhetőek voltak.
Készült a tárcsán, pácolt csirkecomb, csevapcsicsa, sült krumpli, és még sok zöldség a váltott sütőmesterek felügyelete alatt. Eszegettünk, iszogattunk, egyre csak sokasodtunk :), beszélgettünk, mígnem úgy délután négy óra magasságában jelezte felénk a bográcsban pihengető vaddisznónk, hogy ő bizony elkészült, illene tálalni… Nosza így is tettünk, fölsorakoztunk az asztal mellé, és igen-igen jó hangulatban és étvággyal megvacsoráztunk.
Egy kis pihi, valamint rövid felkészülési idő után, a teljes csapat pályára lépett a Lányok – Fúk közötti barátságos labda(boka :))rúgó mérkőzésen. A csata még délután vette kezdetét, de erősen a késő esetébe hajlott át (tök sötét lett :)) mire beállt a végeredmény: a Lányok nyertek 8-8 –ra :). A mérkőzést követően folytatta a délután megkezdett ülését az UT, ám a mostani konferencia nem hozott igazi áttörést egyetlen fontos területen sem, ezért a tovább gondolkodás házi feladatának terhét a résztvevőkre ráruházva, az ülést elnapoltuk… :). Így aztán éjjel tizenegy közelített, amikor úgy döntöttünk összepakolunk, és fél órával később mindent rendben magunk mögött hagyva indultunk útnak hazafelé… 🙂
