9. Gyakorlati útmutatások:
• A fokozatosság elve:
Ezt az elvet minden körülmény között és minden korú, minden nemű jitsukánál be kell tartani. A kezdőket testileg és lelkileg (izomzat, belső szervek, koncentráció, fegyelem, stb.) fokozatos munkával alkalmassá kell tenni a nagyobb terhelés elviselésére. Kezdetben a technikákat lassan, ellenállás nélkül, esetleg részekre bontva, azok jellegéből adódóan kell gyakorolni. Miután ezzel a módszerrel “elsajátítottuk” az adott mozgást, lehet folyamatosan is, egyre növelve a végrehajtás sebességét és dinamikáját, fokozatosan növekvő ellenállással szemben gyakorolni. A ju jitsu minden területén érvényesülnie kell a fokozatosságnak. Mindig az alap elvekre épített alapmozgások elsajátítása után az egyszerűbb mozgásoktól kell haladni az összetettebb technikák felé úgy, hogy azok egymásra épüljenek.
• A sokoldalúság elve:
Az edzések során a jó dojo munka eredményeként a kezdőnek sokoldalúan képzett jitsukává kell válnia. Mentális és fizikai területen is előre kell haladnia, megtartva a két terület között az egyensúlyt és a harmóniát. A sokoldalú képzés – testi és szellemi egyaránt – nélkülözhetetlen eleme az oktatásnak.
• A szemléletesség elve:
Az oktatónak tisztában kell lennie azzal, amikor a tanítványai előtt áll a dojoban, hogy nincs könnyű dolga, hiszen igyekeznie kell minél tökéletesebben átadni tanítványainak mindazt, amit a ju jitsu harcművészetből eddig a magáévá tett.
Az a technika amit éppen oktat, a lehetőségekhez képest könnyen érthető, szemléletes, valamint hiteles és meggyőző kell hogy legyen. A jó megértés érdekében az adott elemet mindig a dojoban lévő legmagasabb fokozatú tanítványon kell bemutatni. Először intenzíven, maximális ellenállással szemben, majd szükség szerint többször, lassan, részleteiben elemezve, más-más irányokból is bemutatva kell elmagyarázni a technikát. Fontos, hogy a tanítványok koncentráltak legyenek (megfelelő dojo légkör).
Kezdő tanítványon nem célszerű a bemutatás, egyrészt azért, mert olyan ösztönös vészreakciót válthatunk ki belőle, ami akár sérülést is okozhat számára. Másrészt azért, mert még nem tud “vigyázni” magára a technika végrehajtása során (nem tud gurulni, esni, tompítani, ütést rúgást elviselni, stb.) ezért egy ilyen negatív élmény valószínűleg riasztóan hat rá. Senkit sem szabad pillanatnyi képzetlensége miatt megalázni. Az új tanítvány ne bosszúvágyból vagy esetleg félelemből igyekezzen tanulni (ha ezután egyáltalán van még kedve tanulni) hanem az elétárt példák alapján, a ju jitsu által hordozott értékek okán.
• Az egyszerűség elve:
Technikai és mentális területen is érvényesnek kell lennie annak, hogy csak azt használjuk amire szükségünk van. Taktikai, stratégiai és oktatási értelemben is olyan döntéseket, megoldásokat kell választanunk és alkalmaznunk, ami a kialakult helyzet megoldását hatékonyan és célirányosan valósítja meg. Technikai vonatkozásban, az alkalmazott mozgásokban csak az azokhoz szükséges izmok, izomcsoportok, stb. vegyenek részt. Mentálisan nyitottnak, befogadónak kell lennünk.
• A tudatosság és aktivitás elve:
Minden embernek aki harcművészettel kezd foglalkozni van valamilyen célja (motiváció), amiért ezt választotta magának. A leggyakoribb motiváció az önvédelem elsajátítása, a félelem egy esetleges támadástól vagy a kiszolgáltatottság, tehetetlenség érzésének a megszüntetése, hiszen nem érezzünk magunkat képesnek, önmagunk vagy szeretteink megvédésére. Vannak olyanok is akiknek egészségük megóvása, kondíciójuk javítása, esetleg plusz kilóinak leadása a cél.
Bár egyik motiváció sem ítélhető el, az oktató feladata a tanuló elé tárnia a ju jitsu egészét. Így lehetővé válhat, hogy a tanítvány a kezdeti motivációs céljain túlhaladva, a ju jitsu és a hozzá kapcsolódó értékek miatt gyakoroljon, edzésről edzésre próbára téve (folyamatosan kijjebb tolva) teljesítő képessége határait. Azok akik több éve (évtizede) rendszeresen foglalkoznak a ju jitsu-val, a kezdeti céljaikat rég elhagyva rátaláltak egy olyan útra, amelyen egész életünkben haladva tapasztalataik és tudásuk folyamatosan gyarapodhat, feltárva ezáltal új és még újabb ajtókat világunk (önmagunk) érzékelése és megismerése előtt. Mindenkinek lehetőséget kel adni, hogy rátaláljon erre az útra. A későbbiekben már maguk haladhassanak rajta, immár ismerve buktatóit és szépségeit is, hiszen egész életükben foglalkozhatnak a ju jitsu-val, korra és nemre való tekintet nélkül. A gond az, hogy a mai ember türelmetlen. A céljait csak úgy érheti el valaki, ha kitartóan, rettentő sok munkát végez. Általában ez a kitartás az igazi “hiánycikk”. Az oktatónak segíteni kell a tanítványt, hogy tudatosan lépésről lépésre, többet és többet ismerjen meg a “tudományból” és ezáltal önmagából és a világból.
• Az ismétlés:
A technikák állandó és folyamatos gyakorlást, ismétlést igényelnek. Különösen igaz ez, az alaptechnikákra, hiszen ezek határozzák meg döntően a rájuk épülő technikai repertoár minőségét. A fejlődés előrehaladtával az egyre kifinomultabb mozdulatsorok pontosítása az ismétlések legfontosabb feladata. Az ismétlések hatására a gyakorló érzi, hogy milyen mértékben tökéletesedik a tudása és ezzel összefüggésben nő az önbizalma is. Sokan csodát várnak a ju jitsu-tól. Van, létezik csoda, de rengeteg és ahogy múlik az idő egyre több és élvezetesebb munka árán.
• A hibák javítása:
A gyakorlás ellenőrzése és az észlelt hibák – lehetőleg azonnali – javítása az oktató egyik legfontosabb feladata. Az azonnali javítás azért lényeges, mert később, amikor már valamennyire mélyen rögződött a mozgásforma, sokkal nehezebb azt kijavítani. Az új technikák tanulása közben jelentkező hibák kiküszöbölése elég bonyolult feladat. Szükséges a tanítvány megfelelő hozzáállása és az oktató magasfokú szakértelme. A hibák eredetének több tényezője lehet pl. az oktató képzettségi szintje, a jitsukák életkora vagy tudásuk szintje, a technikák nehézségi foka, stb. A hibák kijavításához az oktatónak ismernie kell az előidéző okokat és azok természetét. Csak így lehetséges (a tanítvánnyal közösen) a hibák kiküszöbölése, javítása a folyamatos fejlődés fenntartása.
A hibák megszüntetésének fontossági sorrendben fokozatosan kell történnie. Azokat kell elsőnek javítani amelyekből sérülés következhet be. A technikai elemek oktatása során jelentkeznek általános hibák. Ezek sok esetben a meg nem értésből adódhatnak. A folyamatos javítás mellett, ügyelni kell arra, ne a korrigálás kerüljön előtérbe a tréningen, hanem maga a ju jitsu gyakorlása. Ne szakítsuk meg a gyakorlást állandó és hosszan tartó tudálékos magyarázattal. Az oktató képzettségén, de méginkább tapasztaltságán múlik, hogy észrevegye melyek azok a hibák, pontatlanságok, amelyek idővel maguktól is megszűnnek, azzal arányban, ahogy a tanítvány “beérik”. Azokat a hibákat kell javítani, amelyek a hatékony végrehajtást gátolják.
Az oktatónak a hibák okait is látni kell:
– nem kielégítő magyarázat
– nem eléggé szemléletes, túl gyors, vagy nem elégszer ismételt bemutatás
– lényegtelen részek kiemelése
– a technika nem megfelelő ütemű szétbontása
– figyelmetlenség a tanulók részéről
– stb.
A fegyelem, amely egy jó dojo természetes légköre, segíthet a gondok leküzdésében.
Kerülni kell a csoportok zsúfoltságát.
Mindig megközelítőleg azonos tudásúak kerüljenek párba.
Törekedni kell rá, hogy a tanítvány értse azt amit csinál. Ellenkező esetben a tanítvány fejlődése, a technikák, az utánzáson alapuló üres mozgások szintjén reked.
.
Összefoglalásul egy példával szeretném szemléltetni mindazt, ami a leírt fejezetekben ismertetésre került.
Tegyük fel, meg akarunk tanulni úszni…
Megnézünk nagyon sok világklasszis úszót (videón, képeken, versenyek közben), könyvekből tanulmányozzuk a technikákat és azok elsajátítását. Szerencsések vagyunk, mert az úszók és azok edzői, készségesen és személyesen segítenek nekünk a technikák elsajátításában, és javítják ki a hibáinkat.
Mi szorgalmasok vagyunk és sokat gyakorlunk. Ennek eredményeként minden mozdulatot sikerül pontosan úgy csinálnunk, ahogy az úszóktól láttuk. Tehát tudunk úszni gondolhatnánk joggal, akkor itt az ideje kipróbálni…
Beugrunk a vízbe és mindent úgy csinálunk, ahogyan megtanultuk a szárazon a gyakorlásaink alkalmával, érdekes módon nem működnek a technikák, elmerülünk, mint egy darab kő.
Mit csinálhattunk rosszul, hiszen a legjobbaktól kaptuk a legjobb technikákat, és sokat gyakoroltunk mire mindent pontosan úgy csináltunk, mint ők. Ők folyamatosan haladnak előre a vízben, mi meg belefulladunk.
Egyetlen különbség közöttünk az a közeg, ahol gyakoroltunk. Ők a vízben, mi a szárazon…
Úgy gondolom, úszni csakis vízben lehet megtanulni.
A ju jitsu-ban a jó dojo az a közeg, ami nélkülözhetetlen a tudás átadásához és a tapasztalatok megszerzéséhez. A megfelelő közegben megszerzett tudás és tapasztalat teszi képessé a gyakorlót a tanultak, sémáktól mentes, rugalmasan alkalmazkodni képes, a körülményektől függetlenül hatékony és eredményes alkalmazására, valamint a folyamatos fejlődés fenntartására.
.
6. fejezet
