Klubunk negyedik alkalommal vett részt a rendezvényen és csakúgy mint az elmúlt három esetben most is nagyon sok látogatót vártunk.

Reggel fél nyolc volt amikor megérkeztem a Városi Stadionba a Nagy Sportágválasztó első napjára, helyére pakoltam az asztalokat és padokat, ekkor érkeztek meg a velünk közös helyet elfoglaló aikidos barátaink és az általuk hozott tatami is. Gyorsan kipakoltuk az autóból a szőnyegeket, majd némi tanakodás után a sátrunk előtt leraktuk arra a helyre, ahol a mai és a holnapi napon nagyon sok érdeklődő fog velük közelebbről is megismerkedni… :).

Bár a hivatalos nyitás kilenc órakor volt, de a szervezők jelezték, a nagy létszámban érkező iskolai csoportok miatt az első buszok már nyolc órakor a helyszínre szállítják az első érdeklődőket. Ez így is történt :). Egy reggeli rövid kis átmozgatással kezdtem, amikor megjött az első középiskolás csapat, ahol a srácok rögtön “birkózni” szerettek volna egy kicsit. Tulajdonképpen innentől egészen délig folyamatosan a tatamin voltam az aikidos barátainkkal együtt. Reggel csatlakozott hozzám Márti is és később a délelőtt folyamán érkezett még erősítés a Mozgás Központ dojoból, valamint Kecskemétről is, szombaton pedig Márti helyett (munkahelyi elfoglaltság miatt hiányzott) érkezett erősítés Gyula barátunk személyében :).

Jöttek folyamatosan a fiúk és lányok, kicsik és nagyok egyaránt. A szombaton megjelenő Délvilág újságban azt írták a pénteki napon a lovaglás és a ju jitsu volt a legnépszerűbb a kilátogató érdeklődők (nagy részben gyerekek) körében. Ezt az információt csak megerősíteni tudom, hiszen nem volt olyan pillanat a délelőtt és délután folyamán, amikor ne álltak volna sorban azért, hogy tatamira léphessenek vagy ne csüngtek volna rajtunk fürtökben a gyerekek. A legnépszerűbb program természetesen a “birkózás” volt (egyéni és csapatos), de e mellett több alkalommal csináltunk kis helyi bemutatókat néhány technika erejéig, illetve voltak játékos feladatok is (alagúton átkúszás, fa mászás, repülőzés, rabold el játék, bukfenc, stb.).

A nagyszínpadon pénteken kettő, szombaton egy alkalommal tartottunk bemutatót, ahol a ju jitsu technikáival párhuzamosan egy rövid ismertetőt adtunk annak történelméből, jellemzőiből és a klubunkban folyó munkából.

Az iskolás és óvodás csoportok érkezésénél már több csoportot is ismerősként fogadtunk és örömmel hallottuk, amikor a tanárnénik és óvónénik azt mondták, siettek a mi sátrunkhoz, hogy minél kevesebben legyenek előttük… :). Voltak persze olyanok is akik most találkoztak először velünk és főleg a színpadi bemutatót látva aggódva engedték a lelkes gyerekeket a tatamira, de az aggodalom gyorsan eloszlott amikor látták a gyerekek felszabadult örömét és hangos kacagásait.

Több olyan (kis)gyermek is megfordult nálunk akik a tanárnénik (óvónénik) szerint kicsit nehezebben teremtenek kapcsolatot, vagy valamilyen hátránnyal élik mindennapjaikat. Nos itt “tatamii földön” azokban a pillanatokban amikor a sport és a mozgás közös nyelvét beszéltük, mindannyian ugyanolyanok voltunk – felszabadultak és boldogok.

A két napon most is legalább öt ezren voltak kint a rendezvényen (ennek legalább fele biztosan ott volt a tataminkon is :)). A szervezőket köszönet és tisztelet illeti, amiért ismét remek munkát végeztek és ilyen jó hangulatú eseményt varázsoltak a kilátogató érdeklődők számára. A bemutatkozó kb. negyven sportág képviselői mindannyian felkészülten várták a látogatókat, segítve az adott sportág megismerését és kipróbálását.

Jó volt látni, hogy az egészen kicsik is milyen ügyesen és lelkesen táncolnak, tornáznak, bokszolnak, taekwondóznak, lovagolnak, futnak, ugranak, tollaslabdáznak és még mennyi minden mást csinálnak. Igazán érdekes mégis az volt, hogy ez a gyermekek által gerjesztett és terjesztett vidámság és lelkesedés milyen sok felnőttet is képes volt ezen szép kora őszi hétvégén megfertőzni és a hatalmába keríteni :).

.

ui.:

Márti és én reggel nyolctól délután négyig a tatamin voltunk, ám a napnak ezzel még korántsem volt vége… 🙂