Világbéke… :) – 2017. június 21-25.

Bejegyzés képe

A nyári klubtáborunk minden évben lehetőséget ad rá, hogy a résztvevők folyamatosan több napon és éjszakán keresztül olyan testi-szellemi-lelki állapotban létezzenek, amely a klubunk edzéseinek természetes velejárója 🙂 . Ebből adódóan nem véletlen, hogy ebben az időablakban könnyebben megnyílnak a bennünk, és a hozzánk vezető ilyen-olyan csatornák 🙂 . Ebben az univerzumban a gondolkodás mint tevékenység, az ugye az időnk legnagyobb részében ki van lőve 🙂 , így megvan a lehetőség a gondolatoktól mentes igaz utak felfedezésére és megélésére… A helyzet az, hogy az egyik edzőtársunk rátalált arra az útra, amely minden szépségkirálynő egyik legfőbb célkitűzéséhez, magához a Világbéke megvalósításához vezeti el az emberek közösségét… 🙂

A sors dobókockája úgy rendelkezett, hogy ebben az évben nem utaztunk a már korábban megszokott és megszeretett Szikáncs univerzumába (családi és egyéb kötelezettségek miatt nem tudtunk elmenni Hódmezővásárhelyről). Így két lehetőségünk maradt, vagy nem lesz 2017-ben klubtábor, vagy pedig a városunkban rendezzünk meg azt. Igazából nem volt kérdés hogy mit is tegyünk, hiszen az edzőtermünknek helyet adó ingatlan, minden tekintetben ideális helyszín a táborunk megtartásához.

Itt minden megvan ami Szikáncson a rendelkezésünkre áll. Van élményfürdőnk 🙂 , lehet sátorozni, lehet szabadtéren árnyékban enni, inni, beszélgetni. Alhatunk a tatamin, vagy az öltözőben, tudunk tábortüzet rakni, tárcsán vagy grillen sütni és bográcsban főzni is, no meg van saját, helyben termő málnánk és nem sokára sárgabarackunk is 🙂 . Igazából, csupán a városi területből adódó némileg zajosabb külső környezet volt az egyetlen kompromisszum amelyet el kellett fogadnunk. Nem kell több sávos utak városi forgalmának a zajára gondolni, mindössze arról van szó, hogy a szikáncsi iskola udvarához viszonyítva minden más terület zajosabbnak érződik… 🙂

Az új táborhelyszínünk ezen vállalható kompromisszum mellett viszont több előnnyel is szolgált. Nem kellett felpakolni, kiszállítani, lepakolni, berendezni, stb., itt minden eszközünk a számunkra legideálisabb módon azonnal a rendelkezésünkre állt, és ami a legfontosabb, hogy a tatami területe lényegesen nagyobb és jobban kihasználható elrendezésű mint a külső helyszínünkön.

A résztvevők amikor értesültek a helyszín változásáról, igazából nem nagyon tudták mire is számítsanak. Akik voltak Szikáncson azok aggódtak némiképp, hogy vajon milyen lesz a hangulat; hogy mennyire fog hatással lenni rá a mindennapjainkban használt és ismert edzőtermi környezet megszokottsága, valamint a Szikáncson megtapasztalható természetközeliség és elszigeteltség némiképp korlátozott megléte.

Már a beköltözéskor kiderült, a hangulat tekintetében nincs miért aggódnunk… 🙂

Az edzőteremben tartott tábor gondolata már korábban is megfogalmazódott bennem, de az eddigi lehetőségeink ezt nem tették kivitelezhetővé. Visszatekintve a harcművészetek középkori és kora újkori történelmébe könnyen felismerhetjük azt az általánosnak mondható működési modellt, ahol a dojo (szó szerinti fordításban: “az út helye”) mint központi elem funkcionált és körülötte éltek az ott gyakorlók; ám nem volt ritka az sem, hogy magában a dojo-ban aludtak a tanítványok. A modern korból sem kopott ki teljesen ez a hagyomány, hiszen még napjainkban is fellelhetők olyan klubok, ahol valamilyen formában működik az uchideshi (bentlakásos tanuló) rendszer.

Az egyik írásomban foglalkoztam a „dojo-n belül és azon kívül” témakörével; egy ilyen tábor áll a legközelebb ahhoz, hogy az abban részt vevők maguk is megélhessék a szavakba öntött gondolataim és érzéseim tapasztalatait.

0. nap, szerda – a ráhangolódás napja

Délután kettő órától vártuk a táborlakók beérkezését, közben pedig folyamatosan végeztük a táborunk működéséhez szükséges logisztikai feladatokat (étel, ital, és minden más szükséges dolog kiszállítása és elhelyezése). 2017-ben nyolc bátor avagy botor 🙂 társunk határozott úgy, hogy egymást erősítve és támogatva közösen indulnak a dimenziók és univerzumok közötti utazásra 🙂 . Eddig majdnem minden évben volt „első bálozónk”, idén mindjárt három újoncot is köszönthettünk a startvonalnál 🙂 .

Nagy szerencsénkre egyik kedves barátunk életkora épp ma érte el a negyedszázadot, ráadásul emellett még most volt először bentlakó a klubtáborban. Nem lett volna helyénvaló csak úgy elmenni ilyen történelmi jelentőségű események mellett, ezért úgy döntöttünk, hogy egy jégkrémtorta közös elfogyasztásával tesszük emlékezetessé eme pillanatokat…, aztán jöhet a munka 🙂 .

Az iskola udvarának füves területén hipp-hopp egymás után nőttek ki a földből a sátras utazók hajlékai. A kezdeti magányos építgetést hamar felváltotta a csapatmunka, melynek eredményeként, a nagyjából semmihez sem hasonlítható geometriai formájú terepszínű valami lassan sátorra emlékeztető alakot öltött 🙂 ; majd a másik sátornál is elkelt a közösség segítsége, mivel a „megfordítás” művelete csakis így lehetett eredményes, de ezt követően a sátor és a lakója is „irgalmatlanul jól tartotta magát”… 😀 (több zivatart is túlélt, bár nem mindenki volt ilyen szerencsés… 🙂 ).

A többiek hálózsákokkal, illetve tárbori ággyal felvértezve az épületben cuccoltak le. Előkerült a kb. 50 éves Rakéta porszívó, amelynek igen hasznos funkciója, hogy nem csak szív, de fúj is 🙂 . Ezt kihasználva könnyen fel tudtuk tölteni levegővel a pihenéshez használt matracokat; már-már a túlzott kényeztetés szintjére emelve az így is a csúcsokat ostromló komfortunkat 🙂 . Nagyjából elkészült mindenki a legfontosabb teendőivel, amikor délután hat órához közeledve átöltöztünk, hogy a tervezett időben megkezdhessük a táborunk első szakmai programját, a szabad edzést.

Klubunk módszertanában a szabad edzésen nincs kötött edzésvezetés. Az edzésvezető instruktor jelen van a dojo-ban, de nem irányítja a tréninget, és nem szól bele az ott folyó munkába (kivéve sérülés vagy balesetveszély esetén). Mindenki önálló módon dolgozik, szükség esetén a társak vagy az instruktor segítségét igénybe véve gyakorol.

Ennek megfelelően nagyon változatos képet mutat ilyenkor az edzőtermünk, a ju jitsu különböző területei egy időben vannak jelen. Az egyik sarokban épp földharc gyakorlás folyik, máshol az esés technika pontosításán dolgoznak; egy másik páros a dobás technikák csiszolásával van elfoglalva, miközben a terem végében a kesztyűk tompa puffanásai jelzik az ütő-rúgó küzdelem dinamikáját. Az idő előre haladtával egyre cserélődnek a területek; különféle eszközös technikák, erőt vagy éppen hajlékonyságot fejlesztő gyakorlatok is sorra kerülnek.

A szabad edzés szakmai felkészülését a hangulati ráhangolódással folytattuk, melynek első és egyben egyik legmeghatározóbb eleme az élményfürdőzés 🙂 . Bár itt baglyok nem voltak vendégeink, mint Szikáncson, ennek ellenére a csapat tagjai olyan élethű huhogással fürdőztek, hogy akár egy aktív bagoly tanács is köreikbe fogadta volna őket 🙂 .

A huhogó harcosok természetközeli hangjainak aláfestése mellett megkezdtük a szokásos nulladik napi esti programunk előkészítését, vagyis a fóliás finomságok megalkotását 🙂 . Ehhez ugyebár először is tűzre van szükség…

A nagy diófánk alatt eddig csak gyűjtögettük az ágakat, gallyakat, illetve a korábbi tárbortüzes alkalmakon kimaradt tűzifát. Most nagyon jó szolgálatot tett az előrelátásunk, hiszen semmi perc elteltével már össze is lett készítve az a kis gúla (nagyon szakszerűen), amely a majdani tűzünk éltető központját adta; … és egy külső segítő láng hozzájárulásával tüzet teremtettünk 🙂 .

A tüzeskedő csapattagok mellett szintén fontos munka zajlott, ugyanis dolgos kezek szorgoskodtak a bejárati ajtó és az udvari nyitható ablakok körül, ahol a szúnyogháló felszerelési műveletének sikeres végrehajtásán munkálkodtunk 🙂 .

A tűz, a szakértő támogatásnak köszönhetően, egyre magabiztosabban töltötte ki a rendelkezésére álló teret, így már nem sok idő kellett, hogy ideális mennyiségű és minőségű parazsunk legyen. Neki fogtunk hát a fóliás finomságok előkészítésének. Közben ránk sötétedett, ezért a tábortűz lobogó fényeit kiegészítve lámpafény mellett hámoztunk, aprítottunk, daraboltunk, rakosgattunk és csomagoltunk. Kis idő múlva már a forró parázspaplanon pihengettek egymás mellett az ufo formájú alufóliás csomagocskák 🙂 .

Mondanom sem kell, már mindannyian nagyon éhesek voltunk, de szükség volt a türelemre mivel a fóliás finomságok elkészítésének műveleti sorrendjét szigorúan be kellett tartanunk, különös figyelmet fordítva az időtényezőre 🙂 . Az alufóliás csomagok utáni vágyakozásunk csakhamar beteljesült, amikor letelt az idő és az asztalra kerültek a becsomagolt finom falatok. Jó étvággyal és jó hangulatban fogyasztottuk el a kicsit megkésett estebédünket (az önkontrollra itt is nagy szükségünk volt, mivel közvetlenül a parázsból az asztalunkra került csomagok tartalma enyhén szólva is melegnek volt mondható 🙂 ), miközben a beszélgetésünk egyre inkább az előttünk álló napok várható történései felé terelődött.

A veterán táborozók legendás történetekkel szórakoztatták a csapatot, de leginkább az újoncok társaságát, akiket így próbáltak még jobban megfelelő lelkiállapotba hozni a rájuk váró kihívások sikeres teljesítése érdekében 🙂 . A vacsora után, gyors összepakolás és a tűzhely biztonságba helyezését követően, mindenki a lefekvés előtti rutinjához kezdett, és nem sokkal később már mindannyian álomba szenderültünk. Szükség volt a pihenésre, ugyanis holnap a tábor első napjának első edzése a nullázó edzés… 🙂

1. nap, csütörtök – a nullázó nap

Csütörtök reggel madárcsicsergésre ébredtünk, és egészen idilli hangulatban reggeliztünk a diófa lombjain átszűrődő kellemes nyári napsütésben, amit a lágyan lengedező szellő tett még tökéletesebbé. Mégis, ebbe a harmónia nonpluszultrába ott volt valamiféle szinte tapintható feszültség 🙂 . Mindenki igencsak mértéktartóan reggelizett, köszönhetően az előző évek tapasztalatainak vagy az előző este elregélt mítoszok hatásának 🙂 . Kis pihenőre még visszavonult a csapat, majd pontban kilenc órakor a dojo-ban felsorakozva tiszteletadással megkezdtük a nullázó edzésünket.

A táborba érkezők mind hoznak magukkal külső behatásokat (jót és rosszat egyaránt), otthoni, munkahelyi, családi gondokat. A ju jitsu olyan „gyógyszer” ezekre, amely képes megtisztítani a test-szellem-lélek egységét minden felesleges és zavaró kolonctól, hogy aztán ott álljon az ember kiégve, üresen, gondolatok híján érdek és szándék nélkül a pillanat tökéletességében. A folyamat komolyan megterhelő, sokszor fájdalommal járó, igazán embert próbáló út, melynek során mindenki hamar elhagyja a saját komfortzónáját és onnantól kezdve egy másik dimenzióban létezve közeledik árnyalatról árnyalatra önnön maga belső világa felé…

Ezen a úton járva mindenki többször is rosszul lesz (fizikailag és mentálisan egyaránt), olykor sírva fakad, begörcsöl, szédül, nem kap levegőt, hányingere van, vagy úgy érzi teljesen szét esett, miközben szinte teljesen elveszíti a kapcsolatát a világgal és csak egy jóval későbbi beszélgetésben mesél arról, hogy mindössze arra emlékszik elkezdtünk bemelegíteni, majd pedig hallja a déli harangszót – igen ám, csak közben eltelt három óra…

A nullázó edzés után már mindenki megtapasztalta és érzi az igazán fontos dolgok létét a saját életében. Ezért fontos az első tréningünk. Mindenki „lenullázódik”; a korábban fontos dolgok ebben a világban teljesen érdektelenné sőt egyenesen értelmetlenné, nem létezővé válnak, ugyanakkor megmutatkoznak az igaz értékeink… Ez a lelkiállapot az, ami folyamatosan jelen van, és végig kíséri a táborlakókat a következő napokban. Enélkül nem is lennének képesek végigjárni a klubtáborunk útját…

Az edzés utáni fénykép elkészülte némi időbe telt, mivel a növénnyé transzformálódott korábbi homo sapiensek helyváltoztatási képessége és sebessége ekkorra már eléggé behatárolttá vált 😀 . A fotót követően a növények a víz felé indultak, de volt olyan társunk, aki csak úgy álldogált még a fénykép helyén egy ideig, mivel nem nagyon volt képes megmozdulni… 🙂

A megérkezett ebédet eltettük későbbre (valahogy senkinek nem volt kedve enni 🙂 ), és öntöttük magunkba a folyadékot, amire mi tagadás nagy szükségünk volt, mivel a kinti hőmérséklet 36° körül járt, és a dojo-ban sem maradt el a 30°-tól. A növényeknek pedig ilyen klimatikus viszonyok között sok-sok folyadékra van szüksége 🙂 . Ebben az időszakban sokat nem beszélgettünk 🙂 , inkább a folyadékpótlásra fókuszált mindenki, majd az élményfürdőzést követően pihenő következett…

Délután háromkor kezdtük az elméleti foglalkozásunkat, ahol a harc (küzdelem) befejezését, a kiütés témakörét jártuk körbe. Megismertük a kiütések fajtáit, jellemzőit, élettani összefüggéseit, a lejátszódó folyamatot és hatásmechanizmusát. Az elméleti ismereteket az adott részterületre vonatkozó videó anyag megtekintése és elemzése tette szemléletesebbé és ezáltal teljesebbé.

Öt órától Márti tartotta meg az ilyenkor szokásos tornát az Egészséges Vásárhely Programban résztvevő hölgyek számára, eközben a táborozók egy rövid időre még pihenőre térhettek.

Hat órakor kezdtük meg a klub szokásos edzésrendje szerinti kezdő edzésünket, amelyen a táborlakók mellett több klubtársunk is részt vett. A közel két órás tréningen az alapmozgások és alaptechnikák voltak a fókuszpontban, ezek csiszolására és pontosítására koncentráltunk a gyakorlás alatt.

Az edzés után folyadékpótlás (közben a dojo felmosása és feltörlése), élményfürdő és vacsora volt a sorrend. Előzetesen azt terveztük, hogy ezen az estén tárcsán sütünk valami finomat, de nem igazán volt energiánk sütögetni, ehelyett elővettük az ebédünket és azt falatoztuk be.

A vacsora közben már érzékelhetővé vált a nullázó nap lelkiállapota 🙂 , hiszen egyre fajsúlyosabb kérdések és témák váltották egymást az asztaltársaságunkban 🙂 . Ekkor fogalmazódott meg az épp negyedszázados újonc (mellesleg kémikus) társunkban az a gondolatfolyamat, miszerint ha a világ vezetői és befolyásos személyei rész vettek volna itt a mai napi történésekben, akkor eszük ágában sem volna bárhol is háborút kezdeni, így azonnal kitörne a Világbéke 🙂 . Ez a felismerés az Univerzum Tanács (UT) figyelmét is felkeltette… 🙂

A beszélgetésünket nem nyújthattuk túl hosszúra, mivel tudtuk a holnapi nap lesz a leghosszabb nap, ezért szükség lesz az energiára, no meg az akaraterőre 🙂 . Így a Világbéke lehetőségének kellemes érzésével merültünk álomba… 🙂

2. nap, péntek – a leghosszabb nap

Az újabb reggel, sőt az egész délelőtt ugyanúgy telt, mint a csütörtök, ami igaz a résztvevők állapotára is 🙂 . Bár ma más utakon jártunk, de a déli harangszóra való megérkezésünk azonos jellemzőkkel történt 🙂 . Az ebédre érkezett hideg gyümölcsleves életmentő hatású volt, majd a növények pihenni tértek és egészen délután háromig úgy is maradtak 🙂 .

Fél öt körül kezdtük meg a délutáni elméleti tréningünket, ahol az utcai szituációk kerültek kielemzésre. Beszéltünk a konfliktus folyamatáról, az önvédelemről, technikákról, taktikákról és stratégiáról, valamint videó anyagok segítségével láthattuk is az egyes szituációk tipizálható jellemzőit. Ezután egy gyors átöltözés következett és már kezdtük is a péntek délutáni szokásos edzésünket.

A hat órakor kezdődő edzésen a földharc volt a gyakorlásunk középpontjában. Megismertük a ju jitsu és más harcművészetek/küzdősportok földharc felfogásának legfontosabb jellemzőit, stratégiájukat, az alkalmazott taktikákat, valamint a felhasznált legjellemzőbb technikákat és módszereket. Hamar eltelt a másfél óra, majd egy gyors átöltözés, és már kezdtük is a pénteki senior tréninget.

A fél nyolckor kezdődő senior edzésre megérkezett több barátunk is a csapatból így emelt létszámban és nagyon jó hangulatban töltöttük el a bő egyórás edzésidőnket, ahol hosszú idő után újra szemtől-szembe került egymással a Rettentő és Brutális harcosunk 🙂 .

Nem mondok újdonságot, hogy edzés után ittunk és beszélgettünk, közben pedig felkészültünk a mai utolsó tréningre, az éjszakai szabadtéri edzésre. Beüzemeltük az ilyenkor hagyományosan alkalmazott világító eszközeinket, vagyis leszúrtuk a megfelelő helyekre és meggyújtottuk a fáklyákat 🙂 .

Éjjel tizenegykor kezdtük meg az edzésünket, amelyet ezúttal utcai ruházatban, utcai körülmények között csináltunk végig és nagy örömünkre további két harcos amazon ismét csatlakozott a tábor lakóihoz. A tematika szorosan kapcsolódott a délutáni elméleti foglalkozás témaköréhez, vagyis az edzőtermen kívüli konfrontációhoz és konfliktus helyzetekhez, az utcai szituációkhoz. A funkcionális bemelegítést követően az alapmozgásoktól kezdve építettük fel az anyagot egészen a szituációs helyzetek megoldásáig.

Az eddig ismert technikák és a hozzájuk kapcsolt néhány új mozgás, a megszokott edzőteremtől merőben eltérő környezetben és közegben, más összefüggésekben való gyakorlati alkalmazása kis megszokást igényelt a résztvevőktől. A tréning oldott hangulata azonban gyorsan „felszabadított” mindenkit, és így hamar rátaláltak a hatékony végrehajtás ösvényére 🙂 . Sőt akadt olyan társunk, akinek már a bemelegítés alatt egy lehetetlen küldetéssel kellett szembesülnie… 😀

Az éjfél után véget érő edzést a mihamarabbi lefekvés követte, hiszen a szombati zárónap várható történései előre vetítették, hogy az edzőtábor megpróbáltatásai még korántsem értek véget… 

3. nap, szombat – záró nap

Ilyenkor már minden fáj 🙂 ; a gondolkodási kísérlet, a diszharmónia, a levegő vétel, a mozgás, minden… 🙂 . Mégis „nem mutatunk gyengeséget” 🙂 , haladunk tovább az úton. Felvesszük a gi-t, kihúzzuk magunkat és neki indulunk; jöjjön aminek jönnie kell…

A mai programunk kezdő edzése egy bő órahossznyi gyógytorna volt. Márti vezetésével oldottuk a feszültségeket, görcsöket, átmozgattuk az idegpályákat, megfelelő tónusba hoztuk az izmokat, illetve hát ez volt az elgondolás, de a testünk már nem nagyon akart együttműködni 🙂 . Ettől függetlenül természetesen mindenkire nagyon jó hatással volt ez a rekreációs jellegű mozgás. Testben, szellemben és lélekben is sokkal jobb állapotban jöttünk ki a foglalkozás végén a teremből, amit egy kiadós pihenés követett, hogy aztán délután háromkor felsorakozzunk a tatamin a záró edzéshez.

A táborunk záró edzése minden alkalommal a küzdelem köré épül. Az alapos bemelegítést követően földharccal kezdtünk, majd a későbbiekben mindenki lehetőséget kapott a kesztyűs állóharcban is megmérettetni önmagát. Nem volt ember a dojo-ban aki nem kopogott volna, vagy nem rogyott meg egy-egy combos után, esetleg nem borult volna fel az álló küzdelem közben, és ne lett volna ájulás közeli élménye, de mindenki eggyel többször állt fel mint ahányszor a padlón volt… Ez az amiért itt vagyunk, ezek a pillanatok adják életünk igaz érzéseinek forrását. Ebből táplálkozhat az a legbelsőbb énünkből fakadó motiváló erő, amely a mindennapokban is megadhatja a pillanat megtalálásának és megélésének lehetőségét.

A záróedzés zárszavaként, a tiszteletadást követően, csak annyit mondhattam a társaim felé fordulva, hogy: Elismerésem!

A záróedzést követően a táborlakók eddig sem túl gyors sebessége, most erősen közelített nulla felé, konkrétan eltelt egy kevés idő mire mindenki kijutott a dojo-ból, és még ekkor is volt olyan barátunk, aki réveteg tekintettel még elüldögélt egy kicsit a utolsó edzőtermi fénykép elkészítésének helyén 🙂 .

No de lassacskán csak magához tért a csapat, és megkezdtük a felkészülésünket a mai vacsorához. Bográcsban szándékoztunk főzni pulykacombból paprikást. Ennek megfelelően nem voltunk tennivaló híján, de a célirányosságunkkal és szervezettségünkkel (minden mozdulatot meg kellett tervezni 🙂 ) hatékonyan voltunk képesek kompenzálni a sebességbeli visszaesésünk 🙂 .

Egy kellemes meglepetés még tovább fokozta a munkamorálunk, amikor a negyedszázadossá váló barátunk szülei által küldött futár, kézbesítette a gyümölcsös szülinapi tortát 🙂 . Ezt nem hagyhattuk érintetlenül, és rendesen betortáztunk 🙂 . Lehet szerencse, de lehet bölcs előlátás is, hogy a gyümölcstortában a sokféle finomság közé nem került semmilyen formában, sem ananász, sem pedig gesztenye 😀 .

A torta után vissza a munkához. Tűzhelyet állítottunk, zöldségeket pucoltunk, aprítottunk és daraboltunk, húst kockáztunk, majd a bogrács is a helyére került és fellobbantak a lángok. Szépen sorban kerültek a helyükre az összetevők és rövid idő elteltével már vígan rotyogott a készülőben lévő paprikásunk. Eközben persze a hangulatunk is egyre emelkedettebbé vált, talán kis mértékben köszönhetően az ilyen-olyan féle gyümölcs alapú itókáknak is 🙂 . Csakhamar elkészült a bográcsosunk, és lassú, ámbár célszerűen, és jól megtervezett mozgásokkal ültünk az asztal köré vacsorázni.

A főzés utáni elpakolást és rendrakást követően megnyitotta ülését az Univerzum Tanács (UT), amely egészen a másik napba átnyúlóan tanácskozott. A témakörök most is nagyon változatosak voltak, ám a részletekbe nem mennék bele, ugyanis az összefüggésekből kiragadott elemek még elvontabbá tehetik az olykor amúgy sem könnyen követhető érveket, véleményeket és gondolatmeneteket 🙂 . Másrészről az UT szimpóziumai alatt olyan külső körülmények, együttállások valósulnak meg és vannak jelen, amelyek megléte nélkül csaknem lehetetlen az ott kulmináló energiák befogadása 😀 😀 😀 .

az UT tanácskozik 🙂

4. nap, vasárnap – összepakolás, takarítás

Reggel, a legnagyobb különbség az elmúlt napokhoz képest az volt, hogy mindenki azt és annyit reggelizett amennyit csak akart (no nem volt eddig sem semmiféle korlátozás, csupán működött a szükséges önkontroll 🙂 ). Volt olyan társunk, aki ezen a reggelen evett először, számára rendesnek számító reggelit 🙂 .

A reggeli után kiosztottuk a feladatokat és mindenki nekilátott a saját dolgát elvégezni. Pakoltunk, csomagoltunk, söprögettünk, porszívóztunk, felmostunk és feltöröltünk. Egy órával később már indulhatott is haza a csapat, sok olyan tapasztalattal, élménnyel és érzéssel gazdagabban, amelyet nem lehet elmondani, leírni vagy bármilyen más módon is átadni,

mert vannak pillanatok, amiket meg kell élni…

ui.:

Szokás szerint, jó hosszú lett a tábor beszámolója 🙂 .

Aki ott volt, annak még így is igencsak rövidke és felszínes lehet mindaz, amit lekopogtam a billentyűzeten, de arra talán elég, hogy az ott megélt pillanatok és érzések az emlékezet homályából is felvillanhassanak…

Aki pedig annak ellenére olvasta végig, hogy nem volt közöttünk, annak köszönöm a türelmét és a megtisztelő figyelmét; lehet olyan erények birtokában van, amelyek egyszer még arra vezetik élete útját, hogy ő is részese legyen egy ilyen, vagy ehhez hasonló történetnek…

.      .      .

Ádám barátunk tábori élményeit is érdemes elolvasni:

Gondolatmenet a 2017. június 21-25. közötti időablakról 🙂

 

Összes hír

Kapcsolódó galéria

Szólj hozzá!

Az e-mail címed sehol sem jelenik meg, harmadik fél nem férhet hozzá.
A *-gal jelölt mezőket kötelező kitölteni.

*
*

Az alábbi HTML elemek és attribútumok használhatók: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>